Barátság oklevél és olvasmányok...

Timcsocától, Linsey-től, Merikától, SzrJudittól és Betsie-től is kaptam egy kedves üzenetet a barátság oklevélről.
Nagyon jólesett, köszönöm!

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Nekem is komoly megerősítést jelent mindez. Amikor blogolni kezdtem nem is gondoltam hogy valaki érdemesnek találja elolvasásra, aztán később, ahogy láttam, hogy mind többen és többen jönnek és sokan rendszeresen, arra késztetett, hogy minél gyakrabban és jobbat írjak és alkossak. Így jutottam idáig és fogok lépni még tovább, ilyen és ehhez hasonló pozitív visszajelzések által.

Sok webnaplót olvasok, az oldalt lévőket legalább hetente egyszer megnézem, épp ezért nehéz választanom..Azért felsorolok mégis nyolcat, aki először eszembe jut, függetlenül attól, hogy válassztották volna már őket, vagy esetleg ők engem:
Lássuk csak: Gigi, Betsie, Franci, Merika, Linsey, Kolibri, Timcsoca, Szrjudit...megvan a nyolc? Kár...még írhattam volna

Egyúttal másik "adósságomat" is rendezem. Beától kaptam egy stafétabotot, amit most - remélem nem nagy baj - nem adok tovább, ellenben arra bíztatok mindenkit, ha van kedvenc könyve (mondjuk 5 db amit éppen tavaly olvasott :-)) bátran írja meg a blogjában, népszerűsítse, mert olvasni jó!

Gyerekkoromban nem ismertem senkit, aki nálam többet olvasott volna...Középiskolás felvételinél a tanár nem akarta elhinni hogy olyan 1500 oldalas regényeket olvasok mint a Monte Cristo grófja, vagy a Nyomorultak... És ez folytatódott is sokáig, mígnem dolgozni kezdtem, korántsem humán területen. Kicsit talán kiégtem és sorvadásnak indult a jobb agyféltekém...

Sajnos az előbb említettekhez hasonló regényeket ritkán olvasok, főképp mert van internet és van egy hobbim, családom, házimunkám, blogom stb. egyszerűen nem fér bele az időmbe. Remélem ha nyugdíjba megyek újra visszatérek régi önmagamhoz (de ez még sokára van :-), addig meg jól vagyok így is)

Mostanság mesekönyveket olvasok, rengeteget! :-) Ezeket majd egy másik blogomban fogom megírni. Hamarosan ;-)

De nem beszélek félre tovább, felsorolok 5-öt abból amit magamnak olvastam:

1. Donna Erickson: Donna játszóháza

2. Robin Wiliams: Tervezz bátran!

3. Popper Péter: Lelkek és göröngyök

4. F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam

5. David Jury: Mi az a tipográfia?

Köszönöm, hogy itt jártál! Hamarosan jelentkezem életem első hagyományos oldalával, ahol igazi papírt, igazi textilt, igazi ragasztót és gombot használtam :-)

Minden jót!