
Sunday, 10 May 2009
Születésnapi hibrid minialbum

Tuesday, 17 March 2009
Kihívás és egy meglepetés!

A feladat az volt, hogy kizárólag saját készítésű elemeket szabad használni.
Ez ugyan nálam nem ritka jelenség, viszont rádöbbentem, hogy a vagy régi bevált technikákat használom állandóan vagy azokat amiket véletlenül és magamtól fedezek fel ("nincs elrontott étel, csak új nevet kell neki adni" elven) DE nagyon ritkán tanulok új dolgokat.
Ezúttal kipróbáltam egy teljesen ismeretlen eljárást aminek eredménye a hajtogatott szalag lett.
Bence mögé a háttér a következőképp készült: Kijelöltem az eredeti fotót (illetve az abból kivágott négyzetet) és erős Gauss elmosást alkalmaztam. Ezt a felületet textúráztam a Szűrő/Felület/Repedezettség menüpont segítségével.
Ebből ugyan semmi nem látszik, de azért jólesett :)
Ezt "körbekrétáztam" fehér színnel csak finoman, egy egyenetlen szélű ecsettel (Rough Edges Richard Stelmach).
A nyíl szintén alakzatból van, ezt ecsettel festettem át és körvonalaztam.
A szöveg környékére a pacákat megint csak ecsettel készítettem. (Splatter3)
A fotóalátét papír két rétegből áll, amelyet mintázatok segítségével készítettem (egy mintás és egy farmer hatású pattern felhasználásával) itt a rétegek fedési módjával kísérleteztem ki a legjobb eredményt. A széleket ennél is az egyenetlen szélű ecsettel (Rough Edges) nyírbáltam meg, ezúttal a radír eszköz közreműködésével.
A háttérpapír pedig egy beszkennelt postai csomagoló, amit szinte az összes freebie-m nél felhasználok. Színeztem, világosítottam rajta és egy újabb ecsettel (Marks and Scratches Brushes) került rá a fehér koptatás.
Végül a varrás: Stitch by Boyingopow és persze az elmaradhatatlan árnyékok.
Saturday, 14 March 2009
Egy tejeskarton újjászületése

Zolinak minialbumot szerettem volna ajándékozni névnapjára. Ki is válogattam jónéhány kész digi oldalt és előhívattam őket (10*15-ös méretben így 10*10 cm-es képek lettek)
Ez eddig simán ment de nem tudtam hogyan fűzzem össze őket, mert hogy semmiféle hozzávaló anyagom nem volt (se kartonpapír, se kész albumalap), és már igencsak szűkös volt az idő.
Ekkor ugrott be egy hulladékújrahasznosítási ötlet, és a karton amiben a tejet vesszük épp megfelelő volt erre a célra. Kivágtam 6 darab 10*12 cm-es téglalapot. A 10 cm-es szélén az egyik oldalon irodai lyukasztóval kilyukasztottam őket.
Nagyon tetszenek a rusztikus, öreges, megviselt papírok ezért letépkedtem a felső rétegeket. Elővettem Timi kék és fehér temperáját, ezzel mázoltam be először a kékkel, majd száradás után a fehérrel is egy nagyobb ecset segítségével. Került rá némi pasztellkréta és barna tinta is(szintén a gyerekek muníciójából).
A fedőlap szélére egy ugyanígy elkészített tépett papírcsík került a kettő közé pedig egy anyagdarab. Végül kenderzsinórral összekötöztem a lapokat, csak annyira szorosan, hogy lapozgatni lehessen. Pár órát préseltem a legnagyobb könyveim alatt.
Kétoldalas ragasztóval felragasztgattam a fotókat a belső oldalakra.
Gyors, egyszerű, költségkímélő, de mégis egyedi ajándék lett belőle. A második minialbumom. (Az első annyira mini volt hogy egy gyufásdobozba belefért :)
Monday, 26 January 2009
Fotókönyv

Mindenképpen szerettem volna a hóborította fenyőerdőt felnagyítani. Mivel az eredeti fotó mindössze néhány cm-es volt, ezt úgy tudtam megoldani, hogy összemostam a háttérrel és halvány színekkel átfestettem. Ugyanez a fotó látható a két fotó közé "betűzött" bélyegeken is. Szerintem nagyon hangulatos lett. Egyébként én is ott vagyok a fotón, csak még nem látszom (pocaklakóként) :-)) Talán ezért tudtam ennyire jól átélni ezt az érzést.
Saturday, 27 December 2008
Karácsonyi ajándékok - folytatás
Régi és új fotók egyaránt kerültek bele. A régi fotókat teljesen titokban sikerült megszerezni, mikor elutaztak nyáron és ősszel, kicsempésztük a fotókat a szekrényből, beszkenneltük és visszaloptuk, így senki nem fogott gyanút. Ezeket aztán témánként szétosztottam több mappába( pld anyukám és apukám gyerekkora, régesrégi családi fotók, közös fiatalkori képek, esküvő, gyerekek, unokák, születésnapok régen és most, ünnepek) és amikor épp valamelyikhez ihletem támadt megkomponáltam az oldalakat. Összességében elég eklektikus lett, hiszen voltak benne fekete-fehér képek 100 évvel ezelőttről, 70-es évek, modern színes fotók és a különféle témák más-más stílust és színvilágot kívánnak maguknak, arra viszont ügyeltem, hogy az egymás mellett lévő oldalak harmónikusak legyenek.

Akkoriban a szentestét már az új házban töltöttük. Délután jöttek apukám szülei és együtt ünnepeltük. Még most is emlékszem a várakozás izgalmára, a fát titokban díszítették, az ajtón csak valami titokzatos fény szűrődött át, mintha valóban az angyal járna odabent a szobában. Mi gyerekek, csak akkor mehettünk be, mikor csilingeltek. Mindig a kiskarácsony-nagykarácsonyt énekeltük, mint ahogy tesszük ma is. Amire még emlékszem az illatok: fenyő, sütemény, rántott hal, hagyma, főtt krumpli..mely talán leírva nem tűnik egy mennyei párosításnak, de bennem akkor is csodás érzéseket kelt, mert ez csak karácsonykor volt érzékelhető így együtt. Ajándékokra inkább nagyobb koromból emlékszem: egy-egy könyvre, egy óriási világítós földgömbre ami még ma is megvan.
Legközelebb arról írok majd, hogyan ünnepelünk manapság.
Friday, 26 December 2008
Karácsonyi ajándékok 1. rész

Az albumba került aztán a fő meglepetés: két darab színházjegy :-)