10 dolog...

Ányitól, Szotyitól, Krisztától, Sabee-tól, Linsey-től és Jankától is megkaptam ezt a díjat. Nagyon jólesik ám, hogy ennyien kíváncsiak rám :)
A játék lényege, hogy írjak le magamról 10 dolgot és küldjem tovább 10 embernek.
Írok akkor, ami hirtelen eszembe jut:

1. Nem szoktam körleveleket továbbküldeni, csak akkor ha tetszik és ilyenkor is leveszem a végéről azt, hogy "küldd tovább".
2. Mostanában elhanyagoltam az ilyen blogos körjátékokat, ami viszont nem azért van, mert nem örültem a díjaknak, hanem mert túl sokáig halogattam, egészen addig, hogy már sok időbe telt volna összeszedni, kitől mit kaptam. A díjaknak pedig azért örülök, mert ezek nem arról szólnak, hogy elterjesszünk valami hírt, hanem arról, hogy elismerésünket fejezzük ki mások irányába.
3. Ez egy egyenlet lesz: 10 éves koromban kaptam szemüveget, 2001 közepén lézerrel kezelték a szememet, összesen 19 évig voltam szemüveges, de a műtét sikeres volt és azóta tisztán látok. Számold ki hány éves vagyok most! :)
4. Nem szeretem a fagyit és 20 éves koromig egy rossz fogam sem volt. (Angol órán játszottunk olyat, hogy mondani kell magunkról valamit, ami biztos, hogy másra nem jellemző - ez a két dolog mindig bejött :) )
5. Attól a kéréstől hogy "Mondj magadról valamit" illetve, hogy "Beszélgessünk!" totálisan és véglegesen leblokkolok.
6. Keveset beszélek és sokat írok.
7. A 3. pontban említett dolog a házasságomon és gyermekvállalásomon kívül életem legjobb döntése volt.
8. Mostanában döntenem kellett egy nagyobb horderejű dologban, remélem besorolhatom majd az előző pontban említett döntés mögé (vagy elé) ...
9. A sorozatok közül a krimiket szeretem, de újabban azokat is a hátsó szememmel nézem, miközben az első kettő a monitorra irányul.
10. Ezekben a pillanatokban töltődött fel a legújabb készletem a Scrap It Sassy-ra, úgyhogy sajnos mennem kell, de közben sikerült összehoznom a 10 dolgot magamról.
+1 Mivel úgy gondolom, hogy már mindenkinél járt, nem küldeném tovább, de ha valaki szeretné, vegye-vigye és írjon 10 dolgot magáról, jó móka. És nagyon szeretem minden oldalsávba linkelt scrapper blogját, sőt ide már nem is fér mindenki, akit szeretek, ezért is vállaltam el a scrapbook.lapozz.hu linktár szerkesztését. Oda is jelentkezz bátran, minden témába illő oldalt szívesen felveszek.

Scarpbook klub és egy kis filózás az internetről

Tegnap Scrapbook-klubban voltam! :)

Ez volt az első ilyen, amin sikerült részt vennem, bár már a harmadik alkalom, arra, hogy eddig csak a képernyőről ismert emberekkel a valóságban is találkozhatok. Ez nagyon különleges dolog, mert eddig is nagyon jól ismertük egymást "belülről". Ez egy olyan hobbi, amibe igazán önmagunkat adhatjuk, az oldalaink rólunk szólnak, ha úgy tetszik, mi magunk vagyunk! És akkor adódik egy alkalom, hogy a valóságban is találkozhatunk, igazából!

Olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást, mégis újak vagyunk. Számomra kicsit misztikus is. Mert sokáig az internetet csak passzív módon használtam, információkat keresgéltem és ennyi, esetleg valóságos ismerősökkel e-maileztem.. Mint talán néhány olvasóm is.

Most már, mióta van ez a blog, passzív felhasználóból, aktívvá váltam. De az a pont mikor a virtuális világ valósággá válik, az az ilyen találkozókon keresztül valósul meg. Hogy olyanokat, akiket csodálok, mind emberileg, mind alkotásaik miatt, a valóságban is megismerhetek hónapok, évek után, azt leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy kisgyerek kedvenc mesehősei életre kelnek...Talán mert a lelkem mélyén még mindig kisgyerek vagyok. :)
De ez egy bizonyíték is arra, hogy az élem is az életet, nem csak álmodom. Megnyugszom tőle.

A másik nagyon jó ebben az, hogy olyan emberek találkozhatnak - nem egy igazi barátságról tudok már - akik amúgy nem találkoztak volna, hisz sok-sok kilométer választja őket el egymástól. És nem azért barátok, mert valamiért együtt kell működniük (helyi vagy munkahelyi közösségek), hanem mert tényleg közös az értékrendjük.

Jó volt még az is hogy együtt alkothattunk nagyon jó hangulatban, tanulhattunk, gyönyörködhettünk mások munkáiban.

Felbátorodtam és részt vettem a stafétában is. Mindenki adott egy fotót és egy háttérpapírt a mellette ülőnek, aki rárakott valamit és továbbadta, így ment ez mindaddig, míg le nem zárult a kör. A végén csodás dolgok születtek. Én ezt kaptam, köszönöm:

Szokták mondani hogy az internet "gonosz" meg "beszippant". Hát én ezt nem hiszem, eddig csupa-csupa jó dologgal találkoztam, csakis jóval. Egyszerűen mert csak a jót keresem, a rossz nem tud bevonzani. Szerintem mindenki azt találja, amit keres. Itt a virtuális világban. És itt is a valóságos világban.

Állítsd meg a pillanatot! - stíluskirándulás

Ez egy egoista oldal lett. És minimál. :)
Eredeti célom: Kuznyec template-jét kipróbálni. A második Jopke So Happy c. készletét, amit a kihívásában való részvételért kaptam. Ehhez választottam a fotókat: Timiről, Bencéről egyet-egyet és kettőjükről közöset, azért hogy a külön lévő fotón egyikük se legyen egyedül.
Sokáig úgy volt, hogy Timi egyke lesz, aztán a dolgok aképpen alakultak, hogy átgondoljam ezt, s életem legjobb döntése volt: a képen is látszik talán, mennyire szeretik egymást, nagyon jól sikerült gyerek mindkettő. :)
Ebből a jó döntésből pedig további új és pozitív dolgok következtek: a scrapbook, a blogolás és sokminden más is ami még csak ezután fog következni. :)
Amikor fotózol, megállítod az időt, ha scrapbookozol, még többet hozzá tudsz adni: hangulatokat, érzéseket, történeteket színekkel, formákkal és írással.
Az oldalon - szabad fordításban - ez szerepel: "Állítsd meg a pillanatot, hogy soha ne érjen véget!" - ebben benne van minden mondanivaló. Egyetlen mondatban. És ha már ilyen filozófikus gondolatok is foglalkoztattak az alkotás folyamán: magamat is rátettem...
Közben sikerült megértenem a minimál lényegét.
Persze maradok a régi mesélős, eseményrögzítős, "képes napló" irányvonalnál, de igazán tanulságos időnként más területeken is kirándulást tenni. Szívből ajánlom mindenkinek! :)

Kezdetben volt...

Didótól kaptam meg egy vadiúj scrapblogjáték stafétabotját:

1. Mutatsd meg az elsőként készült alkotásodat.
2. Írj pár sort a scraphez fűződő érzéseidről, gondolataidról, mióta csinálod, stb.
3. Add tovább a játékot az általad kiválasztott 5 embernek, és hagyj erről megjegyzést a blogjukban.

Nagyon örülök, ennek a játéknak, mert már régóta tervezek egy ilyen bejegyzést és azt is megtudhatom, hogy mások hogyan kezdték. :)

1. A legeslegelső oldalaimat fogom megmutatni, abból az időből, mikor még nem is igazán tudtam mi az a scrapbooking. Ezeket még sehol nem mutattam meg :)
Amikor még óriási sikerélményt jelentett az, hogy az egyik fotót rá tudtam helyezni a másikra:
Ez 2007. január 30-án készült:



A fotókon Bence első mosolyai 5 hetes korából, a díszítés pedig saját plüsjátékból és a babaszoba falán lévő szalvétaképből varázsoltam.

Egy másik: a fantasy-őskövület, hogyan jussunk el Japánba, anélkül hogy kimozdulnánk otthonról. Timikét helyeztem egy különleges környezetbe. (eredetileg a karácsonyfa alatt áll) 2007. január 15-én.



2. Történetem több mint két évre nyúlik vissza. Kisfiammal voltam várandós, s a végefelé már az otthoni nyugalomban elhatároztam hogy hasznosan tanulással fogom tölteni a szabadidőmet:
Az Origon lapozgatva rábukkantam az alábbi oldalra: Oktatóvideók. Meg is rendeltem néhányat, köztük a GIMP-ről szóló anyagot is.
Ezzel egyidőben született bennem meg az elhatározás, hogy készítek Bencének egy különleges babanaplót. (Erről már írtam egy vallomást régebben. Itt olvashatod!) Úgy gondoltam, hogy word szövegszerkesztővel írom a szöveget, fotókkal illusztálom és a végén kinyomtatom és lefűzöm dossziéba. Hogy ötleteket gyűjtsek a témákhoz és rendszerezéshez keresgélni kezdtem az interneten először magyarul, majd angolul: "baby-diary". Ez vezetett a "scrapbook" kifejezéshez valahogyan (ezt már sajnos nem tudnám rekonstruálni :) A következő állomás pedig a Scrapbook Flair nemzetközi közössége, ahol ott is ragadtam hosszú időre. Eleinte csak nézegettem és csodáltam a képeket. Közben tanulgattam a GIMP-et, ennek kezdeti szakaszában készültek a fenti képek is gyakorlásképpen. S el kellett telnie néhány hónapnak míg az első oldalamat meg mertem mutatni. Ez 2007 márciusában történt. Mivel azelőtt az interneten olvasóként mozogtam csak, eleinte tele voltam kétséggel, hogy szabad-e ilyet nekem tennem. Életem legkülönlegesebb és legnagyobb élményének megörökítése: a születés misztériuma. Azt próbáltam vele megmutatni mit éreztem akkor: összeolvadás a világmindenséggel, örökké tartó pillanat, az igazi jelenvalóság.



S ezt követte még több, melyekre rengeteg kedves, dícsérő szót kaptam. Ezeket mind megnézhetitek az SF galériámban.
Később felfedeztem, hogy magyarok is vannak már e hobbinak hódolók köreiben. Ancsikával és Kolibrival is ezen a honlapon "találkoztam" először.
Később magyar nyelvű anyagokat is találtam a neten: elsőként Loncika oldalát. Ő volt az aki a régi Magyar Scrapbook Portálon először invitált egy stafétajátékra később. Aztán lassan napi szükségletemmé vált ez az egész, amely tényleg nem csupán egy hobbi, hanem életforma.
2007. szeptember 27-én kezdtem blogot vezetni, amivel újabb szenvedély vette kezdetét.
Hogy mit szeretek a scrapbookban? Mindent! Mert benne van minden! Pontosabban beletehetek mindent amit akarok, magam építhetem a világom..Talán a teremtés örömét Szeretek adni is, mert az jó érzés. A múlt-jelen-jövő egységét..Írtam is már ezekről az érzésekről pld itt.
Fogalmam sincs hány oldalt készítettem eddig. Többszázat. Ennek talán a fele lehet itt a blogomban vagy szétszórva galériákban. :)

És most jön a kiválasztás, mely nem könnyű (bár a játék új, biztosan eljut majd mindenkihez):
Kiszemeltjeim:
Ancsika
Bea (Beandy)
Tinci
Kisvirág
Linsey

Vintage készlet

A hagyományos scrapbook-ban ez az a stílus, amely elbűvöl: vintage.
Hazaiak közül két alkotót: Merikát és Timcsocát emelném ki. Ha megnézed blogjaikat, akkor - ha eddig nem tudtad - megérted miről írok.
Textúra, kisugárzás, érték, régi korok szépsége, nosztalgia...
Megtanított engem még jobban értékelni a régi dolgokat. Nem gondoltam volna korábban, hogy mennyi szépség lehet egy százéves épületben. Nem csupán külső esztétikum, inkább a múlt misztériuma, mennyi mindenről tudnának mesélni, milyen életek, sorsok, történetek lehetnek egy-egy ilyen régi tárgy mögött.
Nem tagadom, mindig is vonzottak a titokzatos dolgok.
A másik ami tetszik benne, az ami szerintem nagyon praktikus, hogy fel lehet benne használni olyan holmikat, amelyek más körülmények között a kukában landolnának.
Nos, ez a készlet is valami ilyesmiből indult el.
Kicsit titokzatos leszek mert itt és most nem mondom meg mi az . De ha ide kattintasz, megtudhatod, sőt egy leírást is mellékeltem róla.

A készlet pedig letölthető itt.
Vintage freebie download here.

A bennünk élő istennők

A Scrapbook.hu egyik aktuális kihívásának témája: "Nőnek lenni"
Csöppet sem volt könnyű, de hát ettől kihívás a kihívás :)


Látszólag egyszerű oldal, de rengeteg gondolat van mögötte, ezért most leírom hogyan is születik egy ilyen "mű" .
Először úgy volt, hogy nem fogom megcsinálni, semmi ötletem nincs. De mégiscsak elkezdem, mert úgy érzem, hogy ez a csönd bennem azt jelenti, hogy személyiségemnek egy része feltárásra és változtatásra vár és ha átgondolom a dolgokat ezáltal, az segíteni fog.
Azt tudom hogy saját fotót szeretnék beletenni, de teljesen átalakítva. (ennek oka az hogy nem szeretek szerepelni az oldalaimon sem, ahogy ez valószínűleg az eddigiekből már lejön a kb 1:100 aránnyal) A ceruzarajz mellett döntök. A festőállvány emiatt kerül rá a képre, de később jelentést kap, ahogy a hófehér festővászon, az ecset és paletta is. Valami egyetemes összefoglalásra gondoltam. Ezért választottam ezt a hátteret, amiben látni véltem a 4 őselemet:a vizet (hullámok), a levegőt (fentebb a felhők és a hold) a földet (jobb szélen a hullámos rész olyan akár a víz partja) és a tüzet (a vízfelszínen csillogó fények).
Eszembejutott, hogy még régebben olvastam egy cikksorozatot Jean Shinoda Bolen : A bennünk élő istennők c. könyve kapcsán.
A hét istennő megtestesíti mindazokat a tulajdonságokat, amelyek a nőkre jellemzőek, a szerepeket, amelyeket be kell töltenünk életünk során.
Héra (házasság, hűség, alkalmazkodás, kitartás) Deméter (anyaság, gondoskodás, türelem) Perszephoné (intuíció, empátia, tudatalatti, művészet, gyengeség) Artemisz (karrier, erő, függetlenség) Athéné (tanulás, munka) Hesztia (házimunka, otthon, kreatív tevékenységek, nyugalom) Aphrodité (szerelem, szépség)
Minden élethelyzetben más kerül előtérbe, de óvakodni kell attól, hogy bármelyik tartósan uralkodjon rajtunk. Nekünk kell uralkodnunk fölöttük azáltal, hogy összhangot és egyensúlyt teremtünk köztük. Ezt a harmóniát és békét jelképezi a szivárvány. Több szerepben egyidőben kell helytállnunk, ahogy a festőállvány is egyidőben vízben és a földön is áll. A fehér festővászon azt jelenti, hogy mindig tiszta lappal kezdhetünk, az ecset és festékpaletta pedig azt hogy tudatossággal mi irányíthatjuk ezt a folyamatot, amely a lélek mélyéről indul (szempár a felhők között - ezt az illusztrációt másoltam: saját fotót mostam össze a háttérrel)
Alkotás közben átgondoltam a saját szerepeimet, erősségeket és hiányosságokat.


Hozzávalók:
Háttér: Lily Design, pillangók, rózsa: Zalinka, festőállvány, paletta, ecset: Neverland Scraps - Love in Paris
Font: Crayon, Porcelain

Örömhír :)

Tegnap délután elindult egy új varázslat:





El kell mesélnem, hogy a scrapbook megismerése előtt semmiféle fórumon, publikus oldalon nem vettem részt. Akik személyesen ismernek azt is tudják, hogy sosem voltam igazán szervező, szerepelni szerető és kezdeményező alkat. Ám az amivé lettem az elmúlt 1-2 évben erőteljes bizonyítéka annak, hogy valóban varázslatról van szó :)

Varázslat ez minden szempontból.
Nézd csak:



Ez a legrégebbi fotó a családunkról, az ajándék családi fotókönyv is ezzel a képpel kezdődik.
Bár tudnám, kik voltak ők, mit éreztek, hogyan éltek száz évvel ezelőtt...

Régen nem volt hobbim..
Na jó, hobbi volt az angol tanulás, szerettem a kislányommal rajzolni, ragasztgatni, néhány szalvétatechnikával készült képet is készítettem..de csak hébe-hóba.

A scrapbookkal minden nap foglalkozom, valóban része az életemnek.

Azért jó mert annyira sokoldalú, minden benne van (mint a színek a szivárványban békében és harmóniában egymás mellett) Bármilyen hobbid volt előtte beleviheted az összes technikát, amit megtanultál és mindenki csodálni fogja (és el is mondja Neked) a különleges alkotást ami ebből megszületik. Kétbalkezes vagy? Annyi baj legyen (én is az vagyok...;) ha boldogulsz a számítógéppel (nem kell gurunak lenni) rengeteg lehetőséged lesz arra, hogy kibontakoztasd az alkotó énedet.


Az alkotás (mindenféle alkotás) meditáció. Pihentet, gyógyít, egyesíti az időt. Egy pillanat, melyben benne van az örökkévalóság.
Lehet belőle olyan személyes ajándék, aminek mindenki örül.
Lehet emlék a boldog és fontos pillanatokról a jövő nemzedéke számára.
Múlt-Jelen-Jövő.
Önkifejezés.
Fejlődés.
Sorolhatnám még...

Inkább gyere és nézz körül, ha tetszik amiről írtam.
Lehet olvasni, tanulni, kérdezni, játszani vagy csak egyszerűen nézelődni.
Mindenkit szívesen látunk! :)

Köszönöm hogy olvastál!

Kata


Ui: Ezentúl a GIMP leckéim is ott lesznek az elejétől kezdve rendszeres időközönként, így kezdők is bekapcsolódhatnak.

A fenti oldal kellékei:
Papírok, virág: Tabrizia
óra: Christina Renee
képkeret: Lisa Whitney

Őrizd meg a pillanatot!

Idén, úgy döntöttem, nagyobb figyelmet fogok fordítani saját életem jelenben zajló eseményeire.

Aki már egy ideje űzi a hobbit és böngészget külföldi oldalakon biztosan találkozott már a project 365-tel. Erről bővebben Sabee blogján olvastam nemrég nagyon érdekeseket.
Jótékony hatásúnak gondolom, mert ha az ember ilyet csinál, akkor elsősorban a jó dolgokra koncentrál, és még abban is meglátja a szépet, amiben amúgy nem. Fejleszti a pozitívumokra való beállítódás képességét. Fejleszti továbbá az akaraterőt, mert minden nap figyelni kell arra, hogy legalább egyszer elővegyük a fényképezőgépünket és/vagy írjunk egy-egy sort arról ami történt velünk.
A scrapbook ezért is jó, egyszerűen mindent bele lehet vinni, amire csak szükségünk van, a magunk képére formázhatjuk, fejlődhetünk általa.
Nekem is nagyon tetszik, de ismervén magamat nem tudnám ilyen hosszan napi szinten produkálni, mivel sokminden más is van a listámon a tennivalók és célok között. (És ha valamit abbahagyunk, feladunk az kudarcélmény ami gyengíti az ember önbizalmát) Ezért (sokkal) lazábbra veszem a dolgot és havonta fogok néhány oldalt készíteni jól sikerült fotókkal, emlékezetes pillanatokról. Mint mindig, oldalpárokban gondolkodom, hátha egyszer végre magamnak is előhívatok egy fotókönyvet.

Az oldalak tervezésénél most már figyelembe veszem az esetleges levágásokat, ami miatt a karácsonyi ajándékképeim zömét is át kellett variálni kicsit. Erről Krisssz készített egy nagyon hasznos leírást amit érdemes elolvasni, ha valakinek hasonló terve van.

A fenti oldalam egy szép és emlékezetes napot hivatott megőrizni. Gyönyörű idő volt és egy óriásit sétáltunk Bencével. Este pedig előkerült Tesómék cicája, aki szilveszterkor tűnt el és már mindenki lemondott róla. Majd róla is készül oldal. :-) Ezek olyan dolgok, apró csodák, amire máskülönben néhány hónap/év múlva már nem emlékeznék. A gyerekek azonban, akik megtalálták a cicát, biztosan és szerintem örülni fognak, ha találnak róla néhány fotót és bejegyzést.

Készíteni is külön öröm volt, mert kipróbáltam a képből kiléptető technikát és végre nem a saját készletemet használtam.
Hozzávalók: Lily Designs - Once upon a time

Rét-Meadow=Új freebie!

Elkezdtem feldolgozni a nyaralásos fotóimat.

Szilvásváradon volt a szállásunk, így alkalmunk nyílt a mindenki által ismert kisvasútas Szalajka völgyi útvonalon kívül más szépségeket is megismerni.

Ezek a képek egy ilyen Bükk-fennsíkon megtett séta során készültek, nagyon megfogtak a puha-langyos-hamvas-zöldes színei. Olyan megnyugtató. Muszáj volt hozzá egy saját körítést készíteni ...:-)

A készlet letölthető itt. (48kB)

Meadow kit download here.

Néhány gondolat:

A ZÖLD a szivárvány spektrumának közepén látható, átmenet a jeges kék és a forró vörös közt. A természet színe, hol minden összhangban és harmóniában van, béke és nyugalom vesz körül. Ha feszült vagy, ha megbomlott az egyensúly életedben, menj egy zöld helyre: parkba, rétre vagy erdőbe. Hallgasd a madarak hangját, figyeld a fűben élő parányi élőlények zsongását. "Nézd a világ apró rebbenéseit!" És akkor megérted mit jelent: "a pillanat örök".

Az első kép teljes egészében saját.

A másodikhoz a készlet papírjain kívül felhasználtam még:

-Scrapbooks Gone Digital template

- Scrapbookozz Velünk: wordart

- Twoboyz: Back Yard Boy (lepke)

Kreatív blogger

Néhány napja Didótól kaptam egy kedves üzenetet, s vele ezt a díjat. Nagyon jól esett és nagyon jókor jött, köszönöm! :-))
Didó a minimál stílus nagyszerű képviselője, légiesen könnyed, finom és elegáns oldalaival már első megjelenésével hatalmas sikert aratott, minek következményeképp egyre többen követik ezt az irányvonalat. Egyszóval (vagy kettővel): divatot teremtett! Nekem nagyon tetszik! Ha még nem ismered, feltétlenül nézd meg a blogját.
Ha nem tőle kaptam volna, biztos hogy ő lett volna az egyik díjazottam.
Ez a díj a következőről szól:
A szabályok szerint:
- kiteszem a logót a blogomba
- belinkelem azt a személyt, akitől kaptam
- megnevezek 5 blogot
- belinkelem a blogokat
- üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek

Megint csak nehéz dolgom volt, mert olyan sok kreatív alkotót ismerek, legszívesebben mindenkiről írnék.
Mégis kiválasztok 5 blogot, amelyek most a kedvenceim, igaz már biztosan legalább egyszer részesültek valamelyik díjból, de talán nem fogják bánni ha újra megkapják :-))
Kolibri: A Scrapbook Flair honlapján találkoztam vele először és azonnal letaglóztak az oldalai. Nagyon tehetséges, érzékeny, színes egyéniség, ami blogján is tükröződik.
Szilvi: Kreatív, lendületes, vidám, mozgalmas stílusa összetéveszthetetlen. Nagyon szeretem a hagyományos oldalait. És persze a blogját. Bármiről is ír, mindig úgy érzem, hogy az nekem is kell :-))
Mesi: Hihetetlen humorával mindig fel tud vidítani. Szeretem olvasni az írásait, nézegetni az oldalait. Mindemellett hiperkreatív is, eredeti, takarékos ötleteinek minden részletét szívesen megosztja másokkal, amiről úgy gondolom nagyon nagy szükség van.
Betsie: Digitális és hagyományos technikában egyaránt kiemelkedően tehetséges. Csodálom oldalait, a rengeteg inda és virágmintát, érzelmes, nőies, finom stílusát.
Franci: Ugyan ő már nem publikál, de fontosnak érzem elmondani, hogy mind közül Nekem az ő blogja volt a legeslegnagyobb kedvencem. Egyaránt remekel digtális és hagyományos műfajban. Hagyományos scrapbookhoz pedig a Mesiéhez hasonlatos kedves és takarékos ötleteket lehetett tőle ellesni. Nemrég azt álmodtam újra megnyitja a naplóját...Úgy hiszem sokan érzik hiányát.

Őket emeltem most ki, de mellettük még vannak mások is akiket ugyanilyen szívesen felsoroltam volna. Itt az oldalsávban linkeltem minden magyar scrapbook-kal kapcsolatos blogot és honlapot, amelyről tudomásom van. Szívből ajánlom őket is.

Mindenkit, aki úgy érzi van mit megosztania, aki szeret örömet okozni, akit jó érzéssel tölt el, hogy rendszerezheti valahol a tudását, gondolatait arra bíztatok hogy vezessen blogot. Akkor is ha nem akarja országnak világnak bemutatni a műveit, hiszen a blogspot pld. lehetővé teszi zárt naplók létrehozását is.
Azt hallottam, hogy egyes körökben ciki az iwiwen fennt lenni, pláne blogot vezetni...Olvastam szigorú kritikákat arról, melynek az volt a lényege, hogy csak az írjon, alkosson a nyilvánosságnak aki igazi művész vagy profi szakember. (Más kérdés, melyről oldalakat írhatnánk, hogy kit nevezünk igazinak?)
De mégiscsak: Valahol el kell kezdeni, nem? Ha megnézem pld ezeket az alkotós blogokat, az elejétől kezdve az olvasást, sokszor hatalmas fejlődést tapasztalok. Még ha úgy érzed, nem ütöd meg azt a szintet, amiről azt gondolod elvárnak tőled, lehet hogy pont a Te írásod jelenti épp a legnagyszerűbb ötletet, vagy a legnagyobb bátorítást, vígaszt valakinek egy adott pillanatban.
Sokat gondolkodtam ezen mostanában.
....És erre a végkövetkeztetésre jutva mégsem hagyom abba az írást:

"Bármilyen tehetséged van, használd azt: az erdő is nagyon csendes lenne ha csak azok a madarak énekelnének benne akik a legjobban tudnak énekelni."
Henry Van Dyke

Ajtó

Újabb kísérlet az összemosással.

Az idézet pedig egy wordart próbálkozás részemről, ez volt a legnehezebb része, még gyakorolnom kell.

Háttérpapír és overlay: Adeyeo

Ez az oldal úgy kezdődött hogy volt egy aranyos fényképem, ami a fényviszonyok (és hozzá nem értésem) miatt nem sikerült túl jól, ezt szerettem volna javítgatni, de közben máshogy alakult.


Gyermekkoromban órákat töltöttem az ágyneműs szekrényben ücsörögve, és közben történeteket találtam ki arról, hogy van ott egy titkos ajtó ami átvezet egy másik világba, egy csodálatos mesebirodalmba, csak türelmesen kell várni hogy megnyíljon. (Később találkoztam más felnőttekkel is, akiknek volt hasonló élményük, így megnyugodhatok, hogy ez nem abnormális :-) Azóta is szeretem az ilyen meséket...
És valahol még mindig hiszek benne...
Életünk során hatalmas házban bolyongunk, ahol millió ajtó nyílik, melyeken csak egyszer lehet bemenni. Sokszor nehéz választani. Olykor úgy tűnik minden ellenünk van és mi kétségbeesetten toporgunk egy sötét szobában. De ha ilyenkor el tudunk csendesedni talán észrevesszük, hogy valamelyik kilincs megcsillan, ebben a pillanatban már tudjuk, valami véget ért, új útra kell lépnünk. Néha nagyon veszélyes folytatni, omladozó lépcsőkön juthatunk csak feljebb. Máskor mélyre kell merülnünk, hogy megtaláljuk azt amit keresünk és megértsük mi az ami igazán fontos az életünkben.

Ha nem fordulna néha rosszra a sorsunk, akkor nem tudnánk magasabb szintre lépni, mert ugyan mi késztetne minket egy biztonságos hely elhagyására.

Nem kívánom hát hogy mindig kerüljön el a bánat, mert az lehetetlen. Azt kívánom inkább hogy az azok az ajtók, melyek elvezetnek Csodaországba mindig nyíljanak meg Előtted!



(Zárójelben egy kis álomszimbolika



"ház: az én jelképe, illetve a test szimbóluma. Romos ház utal arra, hogy az álmodó elhanyagolja egészségét; besötétített ház jelképezi az álmodó zárkózottságát, a külvilág eseményeire való vakságát; épülő ház jelezheti az énünk fejlődésére tett erőfeszítéseket - hogy mi hiányzik még a házból, utal arra, hogy min kellene még változtatnunk az énünk tökéletesítése érdekében "
"ajtó: kapcsolat a külvilággal, illetve átjárás a belső én egyes fejlődési szakaszai között "
"emeletek: tudatunk fejlődési szintjei "
"lépcsők: lelki fejlődés, átjárás a tudat szintjei között, lefelé-tudatalatti világába, felfelé-magasabb szellemi szintek irányába való törekvés ")

"Gyerekrajzok világa"

Indul egy új cikksorozat az Okosbaba honlapján a gyerekrajzokról.

Timi másfél évesen átszellemült arccal hosszasan festegetett, finom vonalakat húzott a papírra, akkor azt hittük, hogy nagyon hamar és jól fog rajzolni. Aztán később nem volt hajlandó. Mikor már a kortársai felismerhető alakokat kreáltak, ő dühösen firkált és közben mondogatta, hogy "nem tudok rajzolni".

Az áttörés egyik nyáron jelentkezett, ha jól emlékszem 4 éves kora körül, amikor teljesen váratlanul egy szép, színes kislányt rajzolt kint a diófa alatt, amíg mi beszélgettünk. Mindenki meg volt lepve. Onnantól kezdve egyre nagyobb kedve lett hozzá, és főleg mostanában teljesen eredeti ötletekkel áll elő. Sorra hozza az ötösöket, persze mi is dícsérjük folyamatosan, amitől aztán egyre lelkesebb lesz és egyre jobb is...

(így működik ez mindenkinél munkában, művészetben, tanulásban, minél több pozitív visszajelzést kap valaki annál sikeresebbé válik..)

Bence is firkál már. Múltkor például a fehér pólója volt tele kék vonalakkal. És ez még csak a kezdet. Majd amikor megjelennek a falon, bútorokon a különféle járművek és mesebeli figurák... :-))

Háziviziló

Bekapcsolom a televíziót, böngészem az internetet:

Mindig fitt, tökéletes alakú, széparcú anyuka sminkelve, push up hajjal gyönyörűen megterített asztalnál közös reggelire várja boldog családját, majd pillanatok alatt, csillogóra mosogat és bepakol minden edényt a pazar konyhaszekrénybe, mosógépe mindig patyolattisztára mos, a padló ragyog, sehol egy porszem, a 200 négyzetméteres izlésesen berendezett lakásban minden a megfelelő helyen. Mellesleg minimum 2 diplomával és 3 nyelvvizsgával rendelkezik, melynek egy részét munka és család melett szerezte. Luxusautóval viszi gyerekeit a legtrendibb fejlesztő foglalkozásra, akik már féléves koruktól kezdve egy idegen nyelvet is tanulnak. Mindemellett a hobbiját is mesterfokon űzi, és saját cégét irányítja. Férjével luxus hajóútra megy, és luxusszállodában száll meg, és persze csöppet sincs lelkifurdalása az otthonhagyott gyerekek miatt. Közben kutyája új mobiltelefont vásárol magának...és édes, apró vizilovak szaladgálnak a lakásban.
Úgy érzem ideje változtatni az életemen, ezért tervet készítek. Holnaptól minden másképp lesz!

De vajon tényleg egy csődtömeg vagyok emiatt, mert nem születtem dúsgazdag szupermodellnek Einstein agyával, ráadásul még a saját, egyszerű, tervem sem tudom betartani?

A reklámpszichológia lényege, hogy a terméket valamely alapvető emberi szükséglettel kapcsolja össze (pld sör=barátság, drága autó=férfiasság, kávé=pihenés, drága kozmetikum=gondoskodás) Az ember csak érzi, hiányzik valami az életéből, és feltétlenül meg kell szereznie azt az autót, házat stb, különben nem lehet boldog. Közben dolgozik éjjel-nappal. Alig-alig jut előre..közben kiég, elfásul, elveszíti a szeretni tudás képességét, depressziós lesz. És hiába szerzi meg végre azt a valamit, először az hiszi boldog, de aztán rájön hogy mindez csak illúzió, hamar szertefoszlik. Vajon miért?

Az anyagi dolgok csupán múló örömöt hoznak. Nem is sejtjük, hogy amiért annyit küzdünk és harcolunk, valójában kezdettől fogva velünk van, csak nem vesszük észre. Meg kellene tanulnunk becsülni tudjuk azt, ami már a mienk. Mert értékünket nem a számok szabják meg (hogy hány kilók vagyunk, mennyi pénzünk van és mekkora, IQ-nk...), hanem az ahogyan az életünket megéltük. És mindez nem mérhető.

Csak elgondolkodtam..mostanában túl sok kávét iszom..lehet hogy csak lazítanom kell egy picit. TV és internet nélkül. Megyek is!

Azt még azért leírom : a fenti oldalak remek kiegészítői innen vannak.

Irisz

A scrap.hu oldalán nemrég megjelent egy rövid cikk miszerint 2008 színe a kék írisz.
Kicsit körülnéztem én is ezzel kapcsolatban.
A görög mitológiában Írisz a szivárvány istennője, Héra és Zeusz hírnöke, aki összekapcsolta az eget a földdel és közvetített az istenek s földi halandók világa közt..
Az orchideához hasonló irisz vagy nőszirom róla kapta a nevét. S szirmain valóban felfedezhetők a szivárvány színei.

Böngészés közben rábukkantam Josephine Wall honlapjára Misztikus alkotásai fő ihletője a természet. Képei arra inspirálnak hogy varázslatos utazást tegyünk legbelsőbb világunkba.

A végeredmény pedig egy mini-kit lett amit ajánlok mindenkinek sok szeretettel.

Letölthető itt.

The color of 2008 is iris blue. I was inspired by the beautiful painting of Joshephine Wall and made a mini kit.
If you like download here:

Babanapló - vallomás

A Babanapló az oka annak hogy scrapbook-rajongó lettem.
Mikor Timi megszületett – 8 évvel ezelőtt – még nem volt elérhető ilyen nagyszerű formában, lehetett kapni kész könyveket a boltokban, ebből választottam ki a legjobbat, a Pampers Babanaplót, amely lehetőséget adott részletes bejegyzések készítésére, fényképek beragasztására.
Akik most lesznek anyukák és hozzám hasonlóan grafomániásak (azaz szeretik írásba, képekbe foglalni életük fontos eseményeit) már számtalan lehetőség áll rendelkezésükre.
Vezethetnek blogot pld. És készíthetnek egyedi babanaplót akár hagyományos scrapbook technikával (ez azért jó mert helyet kaphatnak benne apró emléktárgyak is pld karszalag, hajtincs stb, és mert olyan jó végigsimogatni a különböző anyagokat) akár digitálissal (ennek nagy előnye a javíthatóság, gyorsaság és határtalan elrendezési lehetőségek, valamint lényegesen olcsóbb is). Bence születése után hallottam erről először. A digitálisat választottam, mert akkor tanultam meg a GIMP használatát. Amikor elkezdtem még szinte semmit nem tudtam a scrapbookról. Ezzel és ezért kezdtem el tanulni… ma már életem igen fontos része és lehetőségeim szerint mindenkivel próbálom megismertetni, hogy minél többen részesei lehessenek ennek a csodának. Mert az. Most is amikor készül, pár év múlva, mikor ezt olvasgatva visszaemlékszünk régi jó dolgokra, és száz év múlva is, amikor utódaink megismerhetik hogyan éltünk és éreztünk egykor, s ezáltal önmagukról is többet tudnak majd.

„A boldogságra kevés csak a jelen,
A múlton épül az, s az emlékezeten:
Örömeinkre színt s derűt titkon az ád,

Mint a gyök adja a virág szinét, szagát”

(Tompa Mihály)

Ars Poetica

Mire való ez az egész....

Sokszor előfordult velem hogy jó lenne egy fotó, mert sikerül megragadni a pillanatot, de kicsit életlen, a színek nem tükrözik a valóságot, vagy háttérben van valami ami miatt nem albumba való.

Ez a fénykép is ilyen.

Először kivágom a hátteret. Ha kell élesíthetek rajta vagy beállíthatom a színegyensúlyt....

És ezzel kész is lenne...

Ha nem látnék ennél sokkal többet...

"Ha valamiről úgy gondoljátok, hogy már ismeritek, nézzétek meg más szemszögből is!"

A scrapbooking ezért is jó. Mert meglátod a világot más szempontból, a számtalan apró rejtett csodát, olyan dolgokat, amelyek mellett vakon elsodornának a szürke hétköznapok.

Kimondhatod azt amit szavakkal nem tudsz kifejezni. Hogy mit látsz szépnek, értékesnek, megismételhetetlennek, hogy mennyire fontos Neked.

Örömet okozol másoknak és önmagadnak.

Minden nap megismersz valami újat.

A valóságnak ezer arca van, a világ nem fekete vagy fehér, a dolgokban ott rejtőzik a szivárvány minden színe. Csak jobban meg kell nézni!

"Egy homokszemben lásd meg a világot,
egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot,
s tartsd tenyeredben a végtelent!"