Újabb scrapbook kihívások

Ezt az oldalt Timcsoca vázlatos kihívására készítettem. A háttérpapír saját gyártmány, Timcsoca Háttérkészítés c. cikke szolgált kiindulásként.
Hullámkartont átfestettem a fotóhoz illő barna színnel és akvarellpapírra nyomtattam, a széleket körbefestettem, száradás után pedig barna, zöld és kék pasztellkrétával maszatoltam rajta, a krétát hajlakkal szoktam rögzíteni. A virág friss szerzemény: Prima Artful Collage.
A kép ajándék lesz, egy (most kedvezményesen beszerezhető) AC Everyday minialbum első oldalán kap majd helyet. :)

Egyéb kihívások mára:

Janka és Sabbee: Egy napod
Már ma meg szerettem volna csinálni, de a mai napom, bár jól indult, megdőlt a közepén, így aztán nem sikerült rá időt szánnom. De pótolni fogom: nagyon sok javítanivaló van az időbeosztásomon, és talán ez segít elindulni.

Mollee: Válassz hármat!

Franci: Valami más
Érdemes benézni a galériájába mert csuda dolgok alakulnak.

Dido: Télből-nyár

Scapbook hét - első és második nap

Vasárnap megkezdődött a Scrapbook.hu-n a scrapbook hét!

Ezt a képet Didó és Janka Karácsonyi karamell kihívására készítettem.
A fotó tavaly karácsonykor készült, használhatatlanul zajos lett, de sajnáltam kidobni, mert ez az egy van, amin Timi zenél nekünk, mindig emlékezni szeretnék az akkori hangulatra. És itt jön a csoda: ezzel a gyönyörűséges készlettel el tudtam varázsolni még ezt a fotót is :)
A kihívásra rengeteg oldal érkezett! Itt látható mind! :)

Elkezdődtek a heti kihívások is:
1. Timcsoca: Háttérkészítés. A háttérkészítés technikájáról egy cikk is van, mindenképpen ki szeretném próbálni, remélem még a héten sikerül.
2. Janka és Sabee All About Me - Ilyen vagyok ma! kihívásának lényege az önismeret mélyítése, azáltal, hogy szembenézünk jelenlegi önmagunkkal. Erre is sok kép érkezett már, de egészen a hét végéig lehet csatlakozni.
3. Akárcsak a maihoz. A mai AAM kihívás témája saját nevünk oldalba foglalása. Egy kis tudományos kutakodást is igényel, de megéri :) Az összes AAM kihívásnak egy közös galériája
van.
4. Emellett pedig Gigi bátorításait olvashatjuk kommentárírással kapcsolatban.

A mai napi kihívások:
1. Timcsoca vázlatos kihívása. 15*15 cm-es oldalt kell készíteni a megadott vázlat alapján. Épp a hétvégén szereztem be egy ilyen minialbumot. Ajándék lesz majd belőle. Így, ha megcsinálok egy ilyen oldalt, akkor már végre tettem egy lépést a karácsonyi készülődés irányába is :)
2. Végül az én kihívásom, melynek címe: Színes hétköznapok! Leginkább erről szólnak a scrapbook oldalaim, hogy megörökítsem azokat a pillanatokat, amelyek máskülönben hamar feledésbe merülnének. Ehhez van egy készlet is itt letölthető.

A készletben a háttéren és díszeken kívül template és gyorslap is található. A gyorslaphoz pedig írtam egy cikket, arról hogyan lehet azt használni az ingyenes GIMP segítségével. Kezdők figyelmébe ajánlom, remélem lesznek páran akik felbátorodnak. Jöjjön bárki bátran, mi is voltunk kezdők, én is és még nagyon jól emlékszem, de nagyon megéri leküzdeni az első technikai nehézségeket. :)

Íme az én oldalkám, amelyen az őszi szünet első napját örökítettem meg. Hétköznapi dolgok, de nagyon kedvesek nekem:

Scarpbook klub és egy kis filózás az internetről

Tegnap Scrapbook-klubban voltam! :)

Ez volt az első ilyen, amin sikerült részt vennem, bár már a harmadik alkalom, arra, hogy eddig csak a képernyőről ismert emberekkel a valóságban is találkozhatok. Ez nagyon különleges dolog, mert eddig is nagyon jól ismertük egymást "belülről". Ez egy olyan hobbi, amibe igazán önmagunkat adhatjuk, az oldalaink rólunk szólnak, ha úgy tetszik, mi magunk vagyunk! És akkor adódik egy alkalom, hogy a valóságban is találkozhatunk, igazából!

Olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást, mégis újak vagyunk. Számomra kicsit misztikus is. Mert sokáig az internetet csak passzív módon használtam, információkat keresgéltem és ennyi, esetleg valóságos ismerősökkel e-maileztem.. Mint talán néhány olvasóm is.

Most már, mióta van ez a blog, passzív felhasználóból, aktívvá váltam. De az a pont mikor a virtuális világ valósággá válik, az az ilyen találkozókon keresztül valósul meg. Hogy olyanokat, akiket csodálok, mind emberileg, mind alkotásaik miatt, a valóságban is megismerhetek hónapok, évek után, azt leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy kisgyerek kedvenc mesehősei életre kelnek...Talán mert a lelkem mélyén még mindig kisgyerek vagyok. :)
De ez egy bizonyíték is arra, hogy az élem is az életet, nem csak álmodom. Megnyugszom tőle.

A másik nagyon jó ebben az, hogy olyan emberek találkozhatnak - nem egy igazi barátságról tudok már - akik amúgy nem találkoztak volna, hisz sok-sok kilométer választja őket el egymástól. És nem azért barátok, mert valamiért együtt kell működniük (helyi vagy munkahelyi közösségek), hanem mert tényleg közös az értékrendjük.

Jó volt még az is hogy együtt alkothattunk nagyon jó hangulatban, tanulhattunk, gyönyörködhettünk mások munkáiban.

Felbátorodtam és részt vettem a stafétában is. Mindenki adott egy fotót és egy háttérpapírt a mellette ülőnek, aki rárakott valamit és továbbadta, így ment ez mindaddig, míg le nem zárult a kör. A végén csodás dolgok születtek. Én ezt kaptam, köszönöm:

Szokták mondani hogy az internet "gonosz" meg "beszippant". Hát én ezt nem hiszem, eddig csupa-csupa jó dologgal találkoztam, csakis jóval. Egyszerűen mert csak a jót keresem, a rossz nem tud bevonzani. Szerintem mindenki azt találja, amit keres. Itt a virtuális világban. És itt is a valóságos világban.

Születésnapi képeslap

Anyukám születésnapjára készítettem ezt a képeslapot.
Egy korábbi Simon Says Stamp kihíváson Dawny P vázlata alapján kellett oldalt készíteni. Arról már jócskán lemaradtam, most viszont nagyon jól jött ez az egyszerű elrendezésterv az induláshoz. A kezdetekkel ugyanis mindig gondom van (bármiről is legyen szó). De ha már nekivágok, akkor nagyon nagy kedvvel teszem a dolgomat! :) Mindenkinek, aki hasonló gondokkal küzd, javaslom, hogy induljon ki egy elrendezéstervből. Ilyenek egyébként a legutóbbi Scrapbookozz Velünk Magazinban is vannak! :)
Diginél is így szoktam, ha nincs ihletem.
A hozzávalókat Timcsocától kaptam, akinek oldalát feltétlen nézd meg, ha még nem láttad, mert nemzetközi színtéren is kiemelkedő alkotásokat hoz létre (ráadásképp vintage stílusban, ami nekem ugye a szívem csücske :) Végre volt időm alkotni belőlük (Gyerekek nagyszülőknél ragadtak, nekem pedig - sajnos - ma elmaradt a suli)
Ezúton is köszönöm ezeket a szépségeket! Főleg a virágoknak örültem mert azok még nem voltak nekem...Tulajdonképp - mivel digis vagyok - alig van valamim...de az az alig valami is elfoglal két nagy fiókot, el tudom képzelni a hagyományos szkreppereknél mi lehet...

Örülök, hogy itt jártál! Szép napot! :)

Újrahasznosítás és scrapbooking :)

Biztosan írtam már sokszor, mennyire kedvelem a környezet- és pénztárcakímélő megoldásokat minden területen :)
Ez is ilyen :) A fenti oldal csupa maradék, látszólag haszontalan anyag felhasználásával készült (kartondoboz papírja, újságpapír, gombok, kislány hajdíszről lepotyogott virág, tortapapír)
A háttérpapírt Timcsoca leírása alapján készítettem el, ragasztással és festéssel.
Kicsit több lett a festék, mint kellett volna, mert nem sikerült kikeverni azonnal a kívánt színt, de ha megfontoltabban állok neki, akkor még a festékkel is spórolhattam volna, ugyanis abból sincs szükség túl sokra.
A vintage háttér készítéséről szóló cikk itt olvasható.
A másik, amit majd ki szeretnék próbálni az a Betsie által hozott cheeseholding technika hagyományos oldalakhoz, szintén nem igényel túl nagy beruházást, csupán csőszegecs lyukasztó szükséges hozzá a papírokon kívül. :)

Képeslap

Simon Says Stamps blogszülinapi kihívására készült ez a születésnapi képeslap, amelyhez világoskék fotókartont, daisyD papírokat használtam fel, ezeket méretre és formára vágtam. A feliratot akvarellpapírra nyomdáztam. Barnával körbetintáztam minden elemet. A varrás igazi, hímzőfonallal készült - első saját - kissé kapkodva, mert kisfiam túl korán felébredt a délutáni alvásból. :)

Happy Birthday Simon Says Stamp! :)

Hagyományos scrapbook. Végre! :)

Tegnap végre tudtam szánni kis időt egy hagyományos technikával készített scrapbook oldalra. Igazi kikapcsolódást, feltöltődést jelent.
Szeretem a digitális változatot is, sőt az nálam már valóban több mint hobbi, akkor szárnyalok, nincsenek határok és mindent tudni akarok. :) Épp ezért az egy bizonyos határ után kimerít. (talán az elektroszmog is közrejátszik) Ehhez képest a papírok és különféle anyagok tapintása egészen újfajta élményt nyújt, ami nem csupán szellemi, sokkal inkább visszavezet valamiféle csendes, meditatív ősi lelkiállapotba. Ezt a fajta rezgést éreztem akkor is mikor a herendi porcelán manufaktúrában láthattam a művészeket munka közben.
Egyszóval remekül ki tud kapcsolni.
Miközben a feliratokat készítettem Timi három scrapbook oldalt is összerakott. Kb fél óra alatt, legnagyobb csodálkozásomra. Ha kíváncsi vagy, miféle csoda került ki a keze alól, akkor kattints ide!
Az oldalamhoz Basicgray Motifica papírt, csipkét, művirágot, textildarabkát, hullámkarton dobozt, akvarellpapírt, folyékony krétát, kétoldalas ragasztószalagot használtam. A feliratokat szövegszerkesztő programmal írtam You are Loved és Rough Typewriter betűtípusokkal, majd sárga fotókartonra nyomtattam.

Fagyis készlet - 2. rész - Hátterek

Íme a teljes készlet teljes pompájában :)
A csomagból a hátterek tölthetők le innen.
A kiegészítők pedig az előző bejegyzésből.

Ice cream freebie - part two -download here! (It contains backgrounds. 40 MB, printing quality, 12*12)
If you like the embellishments too click here!

Hólapátolás

Most hogy ilyen jó nyári idő van, talán kissé meglepő a fenti cím :)
Tegnap délután jutottam odáig, hogy a jónéhány hónappal ezelőtt előhívatott fotóból és a télen megrendelt Basicgrey Jack Frost háttérpapírból egy hagyományos oldalt készítsek. De nem baj mert azóta megtanultam azt is hogyan kell papírt pöndöríteni. (Köszönet érte hagyományos scrapbook technikákban jártas hobbitársaimnak :). Végül a smirglis megoldást választottam, mivel a teljes manikűr készletemnek nyoma veszett. (a lakásunkban most már tuti biztos hogy fekete lyukak vannak) Ez különösen a fotók széleinél volt hasznos ugyanis így bármilyen tinta és kréta le tudja fedni, míg fényes felületen ez rizikós. És nem voltam olyan félénk már mint eleinte, amikor vágni sem mertem :) Volt néhány hópehely alakú gombom és fényes matricám, ezeket is felhasználtam. A fotóra kenderzsinórt kötöttem, a komment egy maradék akvarellpapírfecnire került, a bal felső sarokban levő valami szintén ebből a papírból készült. Végül - mivel télen a hó szokott csillogni a napfényben - szórtam rá egy kevés csillámport is.
A műveletekben Bence is segített: letekerte és dekorollóval vagdosta a kétoldalas ragasztót, majd a padlóra ragasztotta, tényleg nagyon jól ragad. Nagyon ügyesen kezeli már az ollót. (Unokaöcsém is ennyi idős volt - 2,5 éves - mikor kivágott a fotelból egy darabot)
Szép napot kívánok! :)

Igen! :)

Nagyon belejöttem a hullámkarton doboz szaggatásba :)
Anyukáméknál fürdőszoba felújítás zajlik és valamelyik szaniter mellett találtam egy szép egyenesen vágott, hatalmas méretű kartont. Lenyúltam. :)
Egyik esküvői fényképünket szemeltem ki áldozatnak. (ebből több is van és e példány kissé amúgy is megrongálódott) A szélét csiszolópapírral megdörzsöltem, hogy befogja a folyékony kréta, amiből a barackvirágszínt választottam az esküvői virágcsokorhoz harmonizáló színként.
Ugyanezt kikevertem akrilfestékből (csipetnyi világosvörös és magenta valamint egy jó nagy adag törtfehér hozzájárulásával) és bemázoltam vele a megtépkedett papírt. Kapott egy kis adag csillámport is még száradás előtt. Száradás után pedig pasztellkrétát maszatoltam rá itt-ott: zöldet, barnát, fehéret. A fotó alá szalvéta került (dekupázs ragasztó segítségével)
Kerültek rá innen-onnan (kislány hajdíszről, ruháról, selyemvirág csokorról) lehullott virágok, régi naplóhoz való kulcsok, madeira szalag, gombok, rózsaminta anyagmaradékról, a pici szív pedig tojáshéjjal texturált papírból készült. (leírásért kattints ide!)
Egyszóval csupa lim-lomból.

Az efféle környezet- és pénztárcakímélő megoldások nagyon szimpatikusak nekem, úgy látszik ez más téren is nagyon aktuális nálam, pld. a házimunkában.

A kép Simon második kihívására készült, melynek témája éppen az újrahasznosítás, azaz környezetünkben talált, használt dolgokat kell alkalmazni az alkotás során. Április 28-ig lehet pályázni. :)

I made this page for Simon Says Challenge 2.
Recycled materials on the page: wave cardboard, old fabric, flowers from my daughters snood, keys from and old diary, eggshell, lace, napkin.

Festés

Úgy történt, hogy nagyon megtetszett az akrilfestés a scrapbook oldalakon.
A gyerekekkel gipszkeretes szalvétaképeket szerettünk volna készíteni húsvétra, ezért beszereztem új festéket, úgyhogy ez már adott volt.
Aztán a könyvespolc pakolászása közben az egyik könyvből kipottyant ez a fotó ahol Timi ki van festve lepkének.Úgy éreztem, itt a várva-várt alkalom: végre én is kibontakozhatok, már ami a mázolást illeti.
Annak a doboznak a papírját használtam fel, amelyikben a festékek és még néhány más apróság érkezett. Ez ugyan állítólag nem tesz jót a fényképnek, de nagyon érdekesen tud kinézni, és ami még jobb: gyerekjáték az elkészítése. Most leteszteltem a technikáját, működik, majd együtt is kipróbáljuk.
Leírom lépésenként:
1 Négyzet kivágása az album méretének megfelelően (nekem 21,5 cm a széle-hossza), erre a legjobb eszköz egy háztartási olló, bátrabbaknak szike, vagy művészkés
2. A felső réteg letépkedése véletlenszerűen. Ha nem akar jönni, kicsit meg lehet nedvesíteni egy szivaccsal.
3. Alapozás akrilfestékkel az egyik színnel (kevés magenta+sok fehér)
4. Száradás után pamacsolás a másik színnel (fehér)
5. Ha ez is megszáradt jöhet a pasztellkréta. (pld Van Dyke). Ezzel is nagyon gyorsan lehet dolgozni: egy foltot színezek bárhova, majd hamar elsatírozom (kézzel a leggyorsabb). Azért szeretem ezt a fajta krétát használni mert majdnem úgy lehet keverni a színeket, mint a festékeknél. A gyerekek pedig azért szeretik, mert ettől jó koszosak lehetnek és körülöttük is minden, mert porlik ám nagyon. Ennél a képnél mindenféle színeket kipróbáltam, amit a fotón láttam.
6. Hajlakkal rögzítettem, pici arany csillámot is szórtam rá (napsütés). Egyébként nem hajlakkot szoktak használni, hanem speciális rögzítőspray-t. De a hajlakk is megteszi a kívánt hatást, és még illatos is lesz. :)

Csak ennyi. Aztán lehet rá alkotni valamit. Nekem még két filc- és néhány műmargaréta került rá, egy kitépett jegyzetlap, kenderzsinór, régi szalag.

Jólesett egy kicsit elszakadni a számítógéptől :)
Szerintem ezt a hátteret még viszont fogjátok látni valamilyen reinkarnációban ;)

Szép napot!

Egy tejeskarton újjászületése

Zolinak minialbumot szerettem volna ajándékozni névnapjára. Ki is válogattam jónéhány kész digi oldalt és előhívattam őket (10*15-ös méretben így 10*10 cm-es képek lettek)
Ez eddig simán ment de nem tudtam hogyan fűzzem össze őket, mert hogy semmiféle hozzávaló anyagom nem volt (se kartonpapír, se kész albumalap), és már igencsak szűkös volt az idő.

Ekkor ugrott be egy hulladékújrahasznosítási ötlet, és a karton amiben a tejet vesszük épp megfelelő volt erre a célra. Kivágtam 6 darab 10*12 cm-es téglalapot. A 10 cm-es szélén az egyik oldalon irodai lyukasztóval kilyukasztottam őket.
Nagyon tetszenek a rusztikus, öreges, megviselt papírok ezért letépkedtem a felső rétegeket. Elővettem Timi kék és fehér temperáját, ezzel mázoltam be először a kékkel, majd száradás után a fehérrel is egy nagyobb ecset segítségével. Került rá némi pasztellkréta és barna tinta is(szintén a gyerekek muníciójából).
A fedőlap szélére egy ugyanígy elkészített tépett papírcsík került a kettő közé pedig egy anyagdarab. Végül kenderzsinórral összekötöztem a lapokat, csak annyira szorosan, hogy lapozgatni lehessen. Pár órát préseltem a legnagyobb könyveim alatt.
Kétoldalas ragasztóval felragasztgattam a fotókat a belső oldalakra.

Gyors, egyszerű, költségkímélő, de mégis egyedi ajándék lett belőle. A második minialbumom. (Az első annyira mini volt hogy egy gyufásdobozba belefért :)

Téli gyorslap freebie

Ezt a gyorsoldalt a Tél készletből állítottam össze.
Letölthető itt!
Winter quickpage download here!

Hagyományos scrapbook és még két új valami...:-)

Egy picit zavarba jöttem az első hagyományos scrapbook oldalam iránti érdeklődés miatt...remélem nem okozok nagy csalódást... No de mégiscsak ez az első és először mindenki félénk egy csöppet, ugye? És hátha egyszer ebbe is belejövök.

Az oldal elkészítéséhez Tina adta meg a végső lökést, azzal a kihívással, aminek egyszerűen nem tudtam ellenállni. Itt olvasható a Tündérligeten, és nem csak scrappereknek szól, bárki, bármilyen formában csatlakozhat. Jótékony hatását saját bőrömön tapasztaltam.

A sikerlistát már szilveszterkor elkezdtem írni magamnak...

Most kicsit elkalandozok. Egy kedves kolleganőm asztala mellett ki volt ragasztva egy karikatúra, sok-sok majom volt rajta. Egyikük a fán lógott, másikon tapostak, harmadik egyedül szomorkodott, ötödik nagyon vidám volt és így tovább... Megkérdezte hogy szerintem én melyik vagyok. Azt feleltem, hogy most talán ez aki itt egyedül van..Erre ő rábökött egy másikra: "szerintem meg ez vagy" Ez a majom két másikat tartott a vállán. Magyarán az én szerepem mások segítése úgy hogy a háttérbe húzodom közben, de csöppet sem vagyok olyan egyedül mint képzelem.. Hát lehet benne valami. Ami igaz az igaz most is olyan feszes a vállam mintha egy csomó majom ülne rajta :-))
Elég kevés képen - talán eddig egyetlen ilyet csináltam - vagyok én magam a középpontban.

No hát most muszáj volt....

Vasárnap úgy adódott, hogy Zoli elfoglalta a gépet egész délutánra, Bence pedig nagyon sokat aludt. Nem volt más dolgom így elővettem a eszközeimet, papírokat, gombokat, szalagokat, fényképeket és nekiláttam. Elég sokáig tartott, míg kitaláltam melyik az az elrendezés, amit talán nem fogok nagyon elrontani. Ebben Gigi könyve segített és az a rengeteg tanács amit úgy fél éve tömérdek kérdésemre adott. Köszönöm újra! :-)

Nekiláttam és nagyon nagyon jólesett ezzel bíbelődni. Olyan szépek ezek a papírok, még mindig sajnáltam vágni, nemhogy tépni. De megtettem. (Már a képeslapoknál túl voltam az első rémületen :-) Kicsit hibrid is azért még, mert a papírcsíkok a jegyzeteknek, a cím és a sarokindadísz digitális kelléktáramból származik.

Az oldalon a múlt év jó dolgait foglaltam össze. Azt a hosszú írást amit szilveszterkor kezdtem, kinyomtattam és becsúsztattam két albumlap közé.

Végre van lakója a naplómnak :-)

Amikor vágtam és ragasztgattam, Timi odaült és mindenképpen segíteni szeretett volna. Adtam neki papírokat, nyaralás fotókat és közben ő is alkotott, kettőt is. Az elsőt megmutatom, de nem itt hanem itt. Ez az egyik "új valami" :-) A másik "új valami" pedig itt van.

Legyen szép napod!

Új év közeleg..

Ez egy réges-régi kb 70 éves képeslap, ha tetszik, elviheted (png formátumban akár digitális scrapbook oldalakhoz is felhasználható)

A régi laphoz néhány régi népszokás az újév kapcsán:
- Szilveszterkor szabad a zajkeltés és hangos éneklés az ártó erők távoltartására
- A hajadon lányok gombócba gyúrhatnak férfineveket és ha pontban éjfélkor főzni kezdik, megtudhatják a jövendőbelijük nevét abból a gombócból, amelyik először a felszínre emelkedik
- Nem szabad kölcsönkérni, sem kölcsönadni ezen a napon, ha van adósságunk, adjuk meg, ne vigyük át az új évbe
- Aki reggel friss vízben mosakszik egészséges lesz egész évben
- Az első újévköszöntő látogatónk férfi legyen, szerencsét hoz
- Új év napján a nőknek nem szabad mosni, varrni, teregetni a szemetet se vigyük le, mert kidobjuk vele a szerencsét a házból
- Ne együnk szárnyast, mert hátrakaparja a szerencsénket
- Ajánlatos azonban szemes terményeket, lencsét enni, hogy sok pénzünk legyen
- és rétest a hosszú életért
- Amit szilveszterkor megfogadtunk, az új esztendő első napján tartsuk be és akkor így teszünk majd egész évben

Boldog Új Évet kívánok!

Útra való minialbum – avagy hagyományos scrapbook bemelegítés 2.

A nemrégiben vásárolt szépséges papírokba még mindig nem volt szívem belevágni, a tépés-gyűrés gondolatától pedig kimondottan elborzadok. Remélem ez nem egyedi , kóros tünet és mindenki átélt hasonlót kezdő korában.
Ami a tépést-gyűrést illeti arra bizony lenne vállalkozó a családban, aki organikus iratmegsemmisítőként már nagy sikereket ért el a szakmában…de talán mégsem, mégsem szeretném látni.
Az igazság az, hogy napi 1-2 órát alszik napközben és ez csak arra elég, hogy előpakoljak majd visszapakoljak a dobozokba. Ez a tény pedig nem nagyon lelkesített eddig, mert hát pakolok eleget, mindenféle látványos eredmény nélkül. (kisgyerekes anyukák ezt jól tudják)
Valami nagyon pici, egyszerű dologgal szerettem volna kezdeni. Egyik blog-körsétám során megakadt a szemem Timcsoca gyufásdoboz minialbumán. Nagyon tetszett. Mivel ennél kisebb dolgot nem tudnék kivitelezni, mert nem tartozom azok közé akik rizsszemre képesek díszes faragásokat készíteni, úgy döntöttem ez lesz az első..vagy valami hasonló.
De még ilyen kevés anyagot sem akartam kockára tenni..
Akkor inkább készítek magamnak. Takarékosan.
Hibrid scrapbook: a digitális és hagyományos technika ötvözése, mely egyre nagyobb tért hódít, hiszen a kézzel készített oldalak hívei is gyakran veszik igénybe a számítógép nyújtotta lehetőségeket, fotókat javítanak és formáznak, feliratokat, különféle díszítő elemeket készítenek, előre elkészített kinyomtatható háttérpapírokat használnak fel és még millió lehetőség van.
Leírom lépésről-lépésre hogyan készült az első hibrid minialbumom:
1. Megterveztem az összeállítást. Ehhez lemértem a gyufásdoboz belső méreteit, kitaláltam hogy hány oldalas legyen, kiválasztottam a fotókat, feliratokat, háttereket hozzá.
2. Egy A4-es méretű digitális sablont készítettem, melyhez átméreteztem és kialakítottam a háttereket , fotókat, feliratokat. Majd ezt a sablont jpg képformátumban is lementettem.
3. Kinyomtattam egy darab A4-es papíron. Egy fehér rajzlapot választottam ehhez, mert csak fényes fotópapírom van otthon, amit nem annyira kedvelek. Biztosan szebb és tartósabb lenne szabványos matt fotókartonnal és igazi fotónyomtatóval, de kezdetnek ez is megteszi.
4. Mindent kivágtam (egyenes vonalhoz szike vagy nagy papírvágó olló, pici dolgokhoz sziluett olló)
5. Az összes fotót körbekrétáztam
6. Sorbaraktam a kis oldalakat, a fényképeket a megfelelő háttérpapírra rögzítettem, majd a háttérpapírokat párosával (háttal egymásnak) összeragasztottam kétoldalas ragasztóval.
7. Az így elkészített lapokat is körbekrétáztam
8. Az összefűzést tűvel és hímzőfonallal oldottam meg
9. Néhány oldalt apró díszekkel dekoráltam (pici virágok, strasszkövek, flitterek)
10. Fehér rajzlappal bevontam a gyufásdoboz külsejét. Egyszerűen körbehengergettem a papíron és bejelöltem a pontokat, hol és meddig kell majd kivágnom és felragasztottam. (Ezt még lehetett volna díszíteni vagy mintás papírral borítani…)
Végezetül nem maradt más hátra, mint az apró útra való ajándék átadása, amellyel mindenki arcára garantáltan mosolyt csalhatunk az ilyen szomorkás, borús őszi napokon is.

Hagyományos scrapbook bemelegítés

Ezt a képeslapot Timi készítette Mama szülinapjára.

Az elrendezésterv Iralamija oldaláról van: ezt a kártyát találtam, amiről úgy gondoltam egyszerű lesz összerakni és van is hozzá anyagunk.

Olyan háttérpapírokat kerestem a letöltött digitális készleteim között , amelyek ehhez a laphoz hasonlóak és kinyomtattam őket. Kerestünk gombokat és némi anyaghulladékot, aztán következett a ragasztgatás egy méretre vágott műszaki rajzlap mindkét oldalára.

Az ilyen egyszerű képeslaphoz nem is kell semmi anyagi ráfordítás, mert elkészíthető csomagolópapírból, néhány gombból és hulladék textilből.

Nemcsak gyerekeknek, hanem kezdő scrapbook alkotóknak is ajánlom, hogy eképpen gyakorlatozzanak.

Ha már itt tartunk én is kezdő vagyok :-) Kézügyességem megrekedt úgy 10 éves kori önmagam szintjén. Ám annyi csodaszépet láttam magyar és külföldi honlapokon és blogokon és egyre nagyobb késztetést éreztem, hogy magam is kipróbáljam - legalább egyszer - a kézi technikát is, közel két évnyi álmodozás után rászántam magam az alapvető eszközök és anyagok beszerzésére.

Mivel ez volt az első alkalom, hogy vásároltam a hobbimmal kapcsolatban valamit, (és mert többen is kértétek, hogy mutassam meg :-) meg is örökítettem ily módon:

Csoda

Jelentem: megtörtént a csoda, elkészült az első öööö... hagyományos vagy kézi valami (scrapbook oldalnak azért még nem nevezném) Eléggé ügyetlen kivitelezés, abszolút kezdőként nézzétek el nekem, mégis közzéteszem, mert mindenkinek el kell kezdeni valahol :-)) és az ötlet maga talán nem is olyan rossz.

Története a következő:

Van néhány szalvétaképem, amit magam dekupácsoltam, egyforma gipszkeretekben az étkező-konyha-nappali (nálunk ez mind egyben van :-) falát díszítik. Többnyire konyhai csendéletek, nem bonyolult ezeket elkészíteni (szerintem ez a szalvétatechnikában az alapfok :-). Arra gondoltam, hogy készíthetnék egy ilyen keretbe való személyes fényképes oldalt, ami illik a lakáshoz.

Még a nyáron letöltöttem a PhotoShop próbaverzióját, egy hónapig használhattam és sajna igazán ez kevés volt megismerni, viszont azt felfedeztem benne, hogy a szűrők sokkal szebb eredményt tudnak produkálni, mint a GIMP szűrői (ami természetes, hogy jobbnak kell lennie hiszen a PS nem két fillérbe kerül :-)). Lefotóztam a kanapé kárpitjából egy darabot amiből kivágtam egy négyzetet és 2000*2000 pixelesre nagyítottam, ezen alkalmaztam a (ha jól emlékszem) merített papír szűrőt, nagyon szép felületet adott. Aztán elmentettem, hogy jó lesz valamire.

Most jó volt. Digitálisan megterveztem az elrendezést. A jegyzetlap Khsaronk freebie-je, amire választottam egy szép idézetet és a képszerkesztővel ráírtam.

Kerestem egy színben ideillő fényképet a gyerekekről, majd minden elemet kinyomtattam egyszer, a hátteret 3-szor. Kivágtam és a vékony papírokat szalvétaragasztóval kartonra ragasztottam (ami valaminek a csomagolása volt),

A fénykép alatt levő zöld szabálytalan alátétet és a virágmintát külön körbevágtam. Végül mindent felragasztgattam. Még egy leszakadt gomb is került rá.

A nyomtatóm átvette ezt a rainbow-s filozófiát tőlem ugyanis a szélére szivárványszínű csíkot húzott, amit nem tudtam eltüntetni, szemhéjfestékkel próbálkoztam (drasztikusabb megoldást már nem mertem alkalmazni) ezért le kellett vágnom belőle egy kis részt minek következtében kicsi lett a képkeretbe, a vékony jegyzetlap számára pedig nem volt jó választás a dekupázsragasztó, maszatos és hullámos lett tőle.

De nem baj, mert mégiscsak az enyém és jól éreztem magam tőle, noha ez most nem lesz lakásunk éke. A hibalehetőségek ismeretében meg fogom próbálni még egyszer és egyelőre lebontott csomagolókat meg egyéb haszontalan dolgokat fogok használni igazi sb kiegészítők helyett, mert amíg a hulladékból nem tudok kincset gyártani, addig a kincsből gyártanék hulladékot, amit nem szeretnék. Bár negyed órát vágtam és ragasztottam, most újabb negyed óra lesz a rendrakás :-), (megyek is mingyá' mielőtt a kis papírfaló Bencém felébred) szóval most még maradok a digitálisnál, abból is van még mit tanulnom bőven :-)))