Tuesday, 9 October 2007

Főzőcske

Nem vagyok egy konyhatündér vagy háziasszonyok gyöngye sajnos.
Az első emlékem a főzésről úgy másfél évtizeddel ezelőtti. Anyukámék nem voltak otthon így én főztem a családnak (jövendőbeli férjemnek, sógoromnak és hugomnak) és valami különlegeset szerettem volna. Volt abban minden: padlizsán, rizs, paradicsom, sajt, recept nélküli saját kreatívkodásom volt :-) A történet vége: a kutyának adtuk, de neki sem kellett és a férjem azóta sem hajlandó padlizsánt enni, pedig nem a padlizsán tehet róla.
Azóta azért kicsit megfontoltabb lettem.
Bence 10 hónapos, most már sok mindent ehet, így könnyebb. Legegyszerűbb persze az üveges bébiétel lenne, de azon kívül hogy drága mulatság minden nap ezt adni a sok üveg felhasználása vagy elszállítása is gond (mert az egyik kényszerbetegségem a többi között a szelektív hulladékgyüjtés...mondván legalább ennyit tegyek a környezetvédelemért)
Amikor főzök babának és a családnak igyekszem összehangolni a kettőt, ne legyen sok munka vele, fiatal anyukák tudják mennyire fontos tényező az idő.
Szóval ma így főztem:
Reggel, amikor volt egy kis időm, megpucoltam a krumplit, sárgarépát, felaprítottam a hagymát, húst. Bence addig a szobájában levő műanyag játáktároló dobozokat borogatta ki.
Később, mikor láttam hogy nem akarja a délelőtti alvást,no és jó elfoglalja magát a könyvespolc lerámolásával, elkezdtem főzni. Két edényben kis olajon hagymát dinszteltem, az egyikbe került a hús, másikba a krumpli, kis paprika, fűszerek és víz. A harmadikban a répa kezdett főni, mielőtt megpuhult volna beledobtam a 2 db aprított krumplit és 4 szem kelbimbót (pici sót és babérlevelet tettem bele, 8-9 hónapos kortól már lehet kiméletesebb fűszereket adni a babának (van aki szerint már korábban-ezt a szakácsok és ínyencek mondják). A sárgarépát, kelbimbót pici levével összeturmixoltam, a krumplit összenyomtam, kevertem, sajtot reszeltem bele (ezt azt hiszem most 9 hónapos kortól javasolják), fél kiskanál olivaolajat öntöttem rá és már tálaltam is. Babóca nagyon megörült a nyúlós sajtnak, próbálta leszedni a kanálról (aki nem akarja ilyen szórakoztató dologgal feldobni a babaebédet inkább a kihűlt főzelékbe reszelje bele a sajtot), Nagyon ízlett neki, és egészséges is.
Most hogy végre elaludt, megyek és némi rendrakás és egy kis tejfölös habarás után elfogyasztom az ebédemet. Ritka alkalom hogy nem állva kell ennem miközben a nadrágom szárát cibálja valaki :-)

2 comments:

Budaházi Brigitta said...

Ha tudnád, mekkorát nevettem a padlizsános sztorin! :D
Mert tudod mit eszem éppen?!
Sült padlizsánt! és IMÁDOM! :D :D

Jó volt olvasni a soraidat. Na, az a kezdő szakácskodásod már a múlté. Ezt egy profi szakács, és egyben egy nagyon tudatos kismama készítette!

nagy gratula!
Gigi

Mari/Szunyó said...

:))
Ügyes vagy! :))
Nekem nem megy a főzés az egy évesem mellett. :S Most még súlyosbítva van a helyzet egy köhögős 3,5 évessel. Persze a köhögés senkit nem akadályoz meg abban, hogy rosszaságokat csináljon és ezt a kicsinek is megmutassa. :P