Wednesday, 17 September 2008

Útra való minialbum – avagy hagyományos scrapbook bemelegítés 2.



A nemrégiben vásárolt szépséges papírokba még mindig nem volt szívem belevágni, a tépés-gyűrés gondolatától pedig kimondottan elborzadok. Remélem ez nem egyedi , kóros tünet és mindenki átélt hasonlót kezdő korában.
Ami a tépést-gyűrést illeti arra bizony lenne vállalkozó a családban, aki organikus iratmegsemmisítőként már nagy sikereket ért el a szakmában…de talán mégsem, mégsem szeretném látni.
Az igazság az, hogy napi 1-2 órát alszik napközben és ez csak arra elég, hogy előpakoljak majd visszapakoljak a dobozokba. Ez a tény pedig nem nagyon lelkesített eddig, mert hát pakolok eleget, mindenféle látványos eredmény nélkül. (kisgyerekes anyukák ezt jól tudják)
Valami nagyon pici, egyszerű dologgal szerettem volna kezdeni. Egyik blog-körsétám során megakadt a szemem Timcsoca gyufásdoboz minialbumán. Nagyon tetszett. Mivel ennél kisebb dolgot nem tudnék kivitelezni, mert nem tartozom azok közé akik rizsszemre képesek díszes faragásokat készíteni, úgy döntöttem ez lesz az első..vagy valami hasonló.
De még ilyen kevés anyagot sem akartam kockára tenni..
Akkor inkább készítek magamnak. Takarékosan.
Hibrid scrapbook: a digitális és hagyományos technika ötvözése, mely egyre nagyobb tért hódít, hiszen a kézzel készített oldalak hívei is gyakran veszik igénybe a számítógép nyújtotta lehetőségeket, fotókat javítanak és formáznak, feliratokat, különféle díszítő elemeket készítenek, előre elkészített kinyomtatható háttérpapírokat használnak fel és még millió lehetőség van.
Leírom lépésről-lépésre hogyan készült az első hibrid minialbumom:
1. Megterveztem az összeállítást. Ehhez lemértem a gyufásdoboz belső méreteit, kitaláltam hogy hány oldalas legyen, kiválasztottam a fotókat, feliratokat, háttereket hozzá.
2. Egy A4-es méretű digitális sablont készítettem, melyhez átméreteztem és kialakítottam a háttereket , fotókat, feliratokat. Majd ezt a sablont jpg képformátumban is lementettem.
3. Kinyomtattam egy darab A4-es papíron. Egy fehér rajzlapot választottam ehhez, mert csak fényes fotópapírom van otthon, amit nem annyira kedvelek. Biztosan szebb és tartósabb lenne szabványos matt fotókartonnal és igazi fotónyomtatóval, de kezdetnek ez is megteszi.
4. Mindent kivágtam (egyenes vonalhoz szike vagy nagy papírvágó olló, pici dolgokhoz sziluett olló)
5. Az összes fotót körbekrétáztam
6. Sorbaraktam a kis oldalakat, a fényképeket a megfelelő háttérpapírra rögzítettem, majd a háttérpapírokat párosával (háttal egymásnak) összeragasztottam kétoldalas ragasztóval.
7. Az így elkészített lapokat is körbekrétáztam
8. Az összefűzést tűvel és hímzőfonallal oldottam meg
9. Néhány oldalt apró díszekkel dekoráltam (pici virágok, strasszkövek, flitterek)
10. Fehér rajzlappal bevontam a gyufásdoboz külsejét. Egyszerűen körbehengergettem a papíron és bejelöltem a pontokat, hol és meddig kell majd kivágnom és felragasztottam. (Ezt még lehetett volna díszíteni vagy mintás papírral borítani…)
Végezetül nem maradt más hátra, mint az apró útra való ajándék átadása, amellyel mindenki arcára garantáltan mosolyt csalhatunk az ilyen szomorkás, borús őszi napokon is.

6 comments:

Timcsoca said...

Nagyon aranyos lett és köszönöm a megemlítést! A címe különösen tetszik!:)

szrjudit said...

Engem is nagyon megfogott a címe, és nagyon szép lett!

Szunyó: said...

Szerintem kezdésnek szuper dolgot választottál és nagyon jól sikerült! Csak így tovább! :))

Budaházi Brigitta said...

Kata, ez fantasztikusan jó ötlet, és nagyon tündéri kivitelezés! Az egész tetszik nagyon úgy, ahogy van! Na, és majd, remélem mesélsz, milyen volt ragasztgatni és krétázni és varrni, mondd?!??! :))) Megnyugtat, ha a tépés-gyűrés nálam is így volt/van? Nekem mindig Szilvi barátjának a mókás szövege van a fejemben: Ezek a papírok olyan szépek, hogy minek kitakarni őket fényképekkel? Valami hasonlót mondott egyszer. :D Néha én is így érzem, hogy félek hozzálátni. De aztán mégis csak belevágok. ;)

Hámos Beáta (betsie) said...

de jó, de jó! Nagyon örülök, hogy megtetted az első lépést a hagyományosban is! Nagyon szépet alkottál! Én is várom a beszámolót, hogy milyen érzés volt??? A papírok vágdosásáról és tépéséről pedig::: HISZ EZ CSAK PAPÍR!!! pótolható! ;) (de azért ismerem az érzést én is, túl kell lépni rajta) Már előre látom milyen szépségeket fogsz alkotni!!!

Didó said...

nagyon szuper ötlet, kivitelezés, még nekem is kedvet csináltál hozzá!!! Csak így tovább:-)