Csoda

Jelentem: megtörtént a csoda, elkészült az első öööö... hagyományos vagy kézi valami (scrapbook oldalnak azért még nem nevezném) Eléggé ügyetlen kivitelezés, abszolút kezdőként nézzétek el nekem, mégis közzéteszem, mert mindenkinek el kell kezdeni valahol :-)) és az ötlet maga talán nem is olyan rossz.

Története a következő:

Van néhány szalvétaképem, amit magam dekupácsoltam, egyforma gipszkeretekben az étkező-konyha-nappali (nálunk ez mind egyben van :-) falát díszítik. Többnyire konyhai csendéletek, nem bonyolult ezeket elkészíteni (szerintem ez a szalvétatechnikában az alapfok :-). Arra gondoltam, hogy készíthetnék egy ilyen keretbe való személyes fényképes oldalt, ami illik a lakáshoz.

Még a nyáron letöltöttem a PhotoShop próbaverzióját, egy hónapig használhattam és sajna igazán ez kevés volt megismerni, viszont azt felfedeztem benne, hogy a szűrők sokkal szebb eredményt tudnak produkálni, mint a GIMP szűrői (ami természetes, hogy jobbnak kell lennie hiszen a PS nem két fillérbe kerül :-)). Lefotóztam a kanapé kárpitjából egy darabot amiből kivágtam egy négyzetet és 2000*2000 pixelesre nagyítottam, ezen alkalmaztam a (ha jól emlékszem) merített papír szűrőt, nagyon szép felületet adott. Aztán elmentettem, hogy jó lesz valamire.

Most jó volt. Digitálisan megterveztem az elrendezést. A jegyzetlap Khsaronk freebie-je, amire választottam egy szép idézetet és a képszerkesztővel ráírtam.

Kerestem egy színben ideillő fényképet a gyerekekről, majd minden elemet kinyomtattam egyszer, a hátteret 3-szor. Kivágtam és a vékony papírokat szalvétaragasztóval kartonra ragasztottam (ami valaminek a csomagolása volt),

A fénykép alatt levő zöld szabálytalan alátétet és a virágmintát külön körbevágtam. Végül mindent felragasztgattam. Még egy leszakadt gomb is került rá.

A nyomtatóm átvette ezt a rainbow-s filozófiát tőlem ugyanis a szélére szivárványszínű csíkot húzott, amit nem tudtam eltüntetni, szemhéjfestékkel próbálkoztam (drasztikusabb megoldást már nem mertem alkalmazni) ezért le kellett vágnom belőle egy kis részt minek következtében kicsi lett a képkeretbe, a vékony jegyzetlap számára pedig nem volt jó választás a dekupázsragasztó, maszatos és hullámos lett tőle.

De nem baj, mert mégiscsak az enyém és jól éreztem magam tőle, noha ez most nem lesz lakásunk éke. A hibalehetőségek ismeretében meg fogom próbálni még egyszer és egyelőre lebontott csomagolókat meg egyéb haszontalan dolgokat fogok használni igazi sb kiegészítők helyett, mert amíg a hulladékból nem tudok kincset gyártani, addig a kincsből gyártanék hulladékot, amit nem szeretnék. Bár negyed órát vágtam és ragasztottam, most újabb negyed óra lesz a rendrakás :-), (megyek is mingyá' mielőtt a kis papírfaló Bencém felébred) szóval most még maradok a digitálisnál, abból is van még mit tanulnom bőven :-)))