Monday 18 February 2008

Csoda


Jelentem: megtörtént a csoda, elkészült az első öööö... hagyományos vagy kézi valami (scrapbook oldalnak azért még nem nevezném) Eléggé ügyetlen kivitelezés, abszolút kezdőként nézzétek el nekem, mégis közzéteszem, mert mindenkinek el kell kezdeni valahol :-)) és az ötlet maga talán nem is olyan rossz.
Története a következő:
Van néhány szalvétaképem, amit magam dekupácsoltam, egyforma gipszkeretekben az étkező-konyha-nappali (nálunk ez mind egyben van :-) falát díszítik. Többnyire konyhai csendéletek, nem bonyolult ezeket elkészíteni (szerintem ez a szalvétatechnikában az alapfok :-). Arra gondoltam, hogy készíthetnék egy ilyen keretbe való személyes fényképes oldalt, ami illik a lakáshoz.
Még a nyáron letöltöttem a PhotoShop próbaverzióját, egy hónapig használhattam és sajna igazán ez kevés volt megismerni, viszont azt felfedeztem benne, hogy a szűrők sokkal szebb eredményt tudnak produkálni, mint a GIMP szűrői (ami természetes, hogy jobbnak kell lennie hiszen a PS nem két fillérbe kerül :-)). Lefotóztam a kanapé kárpitjából egy darabot amiből kivágtam egy négyzetet és 2000*2000 pixelesre nagyítottam, ezen alkalmaztam a (ha jól emlékszem) merített papír szűrőt, nagyon szép felületet adott. Aztán elmentettem, hogy jó lesz valamire.
Most jó volt. Digitálisan megterveztem az elrendezést. A jegyzetlap Khsaronk freebie-je, amire választottam egy szép idézetet és a képszerkesztővel ráírtam.
Kerestem egy színben ideillő fényképet a gyerekekről, majd minden elemet kinyomtattam egyszer, a hátteret 3-szor. Kivágtam és a vékony papírokat szalvétaragasztóval kartonra ragasztottam (ami valaminek a csomagolása volt),
A fénykép alatt levő zöld szabálytalan alátétet és a virágmintát külön körbevágtam. Végül mindent felragasztgattam. Még egy leszakadt gomb is került rá.
A nyomtatóm átvette ezt a rainbow-s filozófiát tőlem ugyanis a szélére szivárványszínű csíkot húzott, amit nem tudtam eltüntetni, szemhéjfestékkel próbálkoztam (drasztikusabb megoldást már nem mertem alkalmazni) ezért le kellett vágnom belőle egy kis részt minek következtében kicsi lett a képkeretbe, a vékony jegyzetlap számára pedig nem volt jó választás a dekupázsragasztó, maszatos és hullámos lett tőle.
De nem baj, mert mégiscsak az enyém és jól éreztem magam tőle, noha ez most nem lesz lakásunk éke. A hibalehetőségek ismeretében meg fogom próbálni még egyszer és egyelőre lebontott csomagolókat meg egyéb haszontalan dolgokat fogok használni igazi sb kiegészítők helyett, mert amíg a hulladékból nem tudok kincset gyártani, addig a kincsből gyártanék hulladékot, amit nem szeretnék. Bár negyed órát vágtam és ragasztottam, most újabb negyed óra lesz a rendrakás :-), (megyek is mingyá' mielőtt a kis papírfaló Bencém felébred) szóval most még maradok a digitálisnál, abból is van még mit tanulnom bőven :-)))

1 comment:

Budaházi Brigitta said...

Nekem nagyon tetszik az első oldalad Kata. Mégpedig azért, amit már Krissz is említett: minden oldalad tele van ötlettel, saját magad által készített nagyon ügyes dolgokkal! Végigolvastam a leírást, olyan jó, hogy így megosztottad, hogyan készült az oldal. Szerintem azért, még ne menjen el a kedved. Nekem sem tetszenek az első oldalaim, de, hát azok is megszülettek valahogy, és jó, hogy vannak, mert abból is tanultam. Én pl. szintén először kenhető ragasztót használtam, amitől MINDEN behullámosodik, még a karton is. Ezért tértem át a kétoldalú szalagra. (Ha szeretnél ilyet, tudok Neked segíteni/küldeni.) :) A kincs és szemét-gyártásos gondolat nagyon tetszett - bár nem gondolnám, hogy veled ez történne.