Néhány indok az emlékkönyv oldalak mellett...
Leginkább azért kezdi el az ember, mert szeretné megőrizni az emlékeit. Készül néhány jó fotó, amihez megkeressük a megfelelő kiegészítőket, idézeteket, bejegyzéseket írunk.
A második ok, amikor valamilyen érzést, gondolatot szeretnénk kifejezni és ehhez kutatjuk fel képeket és minden mást. Ez olyasféle folyamat mint a művészi alkotás, fejlődünk és többek leszünk általa.
A harmadik, amikor valamilyen szép kiegészítő miatt kezdünk bele a munkába és sokáig gondolkodunk, vajon mi illene hozzá, míg megtaláljuk a megfelelő képet és témát.
De bármi késztetne is rá, ez "a legjobb módja annak hogy megőrizzük azt amit szeretünk, azt akik vagyunk, s mindazt amit soha nem akarunk elveszíteni."
Tagja vagyok a Scrapbook Gone Digital kreatív csapatának. Ennek keretében havonta legalább egy képet kell alkotnom a termékeiből, ami nem olyan nehéz, mert azok egyre szebbek. :-)
Az oldal tehát a 3. ok miatt készült. Mindenképpen valami régi és számomra értékes dolgot szerettem volna megmutatni a segítségével. Dédpapám iskolai rajzfüzetére esett a választásom, abból pedig erre a nárciszos rajzra, amit illik a tavaszhoz is. Az idézetek között keresgélve pedig ez tetszett meg, a formáját én alakítottam ki, ami nem is olyan egyszerű feladat mint aminek látszik.
A háttérpapír SGD Club termék: Papers-Old and worn.
A csipke a ScrapGirls egyik hírlevélben érkezett freebie-je.
Tűzőgép-kapocs: Angelica
1 comment:
Gyönyörű lett:) Nagyon szeretem az ilyen családi emlékeket, minden, amit melléraktál, jó választás volt.
Post a Comment