A legutóbbi heti gyorskörös kihívásra készült, melynek témája a színház volt.
A jegyeket karácsonyi ajándékként kaptuk. Az utolsónak sorra kerülő kis díszdobozba voltak elrejtve, gondosan átkötve egy organza-szalaggal.
Mióta Timi megszületett (azaz több mint 8 éve) csakis gyerekeknek szóló előadásokat láttam ezért is nagyon örültem ennek a különleges ajándéknak.
A jegyeket karácsonyi ajándékként kaptuk. Az utolsónak sorra kerülő kis díszdobozba voltak elrejtve, gondosan átkötve egy organza-szalaggal.
Mióta Timi megszületett (azaz több mint 8 éve) csakis gyerekeknek szóló előadásokat láttam ezért is nagyon örültem ennek a különleges ajándéknak.
Habár a horror-figurákat nem szeretem (kivételt talán csak a magányos-szenvedő farkasember jelenti) ez volt életem egyik legnagyszerűbb színház-élménye.
A szereplők teljesen ismeretlenek voltak számomra, egyébként a színészek összeválogatása ily módon szándékos volt, és működött is, mert mintha nem is hús-vér embereket, hanem igazi vámpírokat láttunk volna - ettől még hitelesebb lett. Az egész darab profi, minden apró részlet: jelmezek, díszletek, látvány, tánc maximálisan meg van komponálva.
Igazi varázslat, mely teljes mértékben magával ragad, néha egy csepp humor oldja a feszültséget.
Bár katarzis helyett egy meglepő groteszk fordulat zárja a történetet, nem éreztem úgy , hogy bármi is hiányzott volna.
Hazafelé azért nem árt behúzott nyakkal menni.
Hozzávalók:
PascaleA: Ray of hope (doodle-k vérvörösre színezve)
Fotók: Wikipédiából - Sárközy Marianna, Sziko, Sebő Gábor
A darab hivatalos honlapja itt.
No comments:
Post a Comment