Sunday, 1 November 2009

Scarpbook klub és egy kis filózás az internetről

Tegnap Scrapbook-klubban voltam! :)

Ez volt az első ilyen, amin sikerült részt vennem, bár már a harmadik alkalom, arra, hogy eddig csak a képernyőről ismert emberekkel a valóságban is találkozhatok. Ez nagyon különleges dolog, mert eddig is nagyon jól ismertük egymást "belülről". Ez egy olyan hobbi, amibe igazán önmagunkat adhatjuk, az oldalaink rólunk szólnak, ha úgy tetszik, mi magunk vagyunk! És akkor adódik egy alkalom, hogy a valóságban is találkozhatunk, igazából!

Olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást, mégis újak vagyunk. Számomra kicsit misztikus is. Mert sokáig az internetet csak passzív módon használtam, információkat keresgéltem és ennyi, esetleg valóságos ismerősökkel e-maileztem.. Mint talán néhány olvasóm is.

Most már, mióta van ez a blog, passzív felhasználóból, aktívvá váltam. De az a pont mikor a virtuális világ valósággá válik, az az ilyen találkozókon keresztül valósul meg. Hogy olyanokat, akiket csodálok, mind emberileg, mind alkotásaik miatt, a valóságban is megismerhetek hónapok, évek után, azt leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy kisgyerek kedvenc mesehősei életre kelnek...Talán mert a lelkem mélyén még mindig kisgyerek vagyok. :)
De ez egy bizonyíték is arra, hogy az élem is az életet, nem csak álmodom. Megnyugszom tőle.

A másik nagyon jó ebben az, hogy olyan emberek találkozhatnak - nem egy igazi barátságról tudok már - akik amúgy nem találkoztak volna, hisz sok-sok kilométer választja őket el egymástól. És nem azért barátok, mert valamiért együtt kell működniük (helyi vagy munkahelyi közösségek), hanem mert tényleg közös az értékrendjük.

Jó volt még az is hogy együtt alkothattunk nagyon jó hangulatban, tanulhattunk, gyönyörködhettünk mások munkáiban.

Felbátorodtam és részt vettem a stafétában is. Mindenki adott egy fotót és egy háttérpapírt a mellette ülőnek, aki rárakott valamit és továbbadta, így ment ez mindaddig, míg le nem zárult a kör. A végén csodás dolgok születtek. Én ezt kaptam, köszönöm:



Szokták mondani hogy az internet "gonosz" meg "beszippant". Hát én ezt nem hiszem, eddig csupa-csupa jó dologgal találkoztam, csakis jóval. Egyszerűen mert csak a jót keresem, a rossz nem tud bevonzani. Szerintem mindenki azt találja, amit keres. Itt a virtuális világban. És itt is a valóságos világban.

2 comments:

Merika said...

Kata szokás szerint megint a szívemből szólsz! Bár nekem volt kevésbé jó tapasztalatom is, de az persze az én hibám volt. Akkor azt gondoltam a személyes találkozás megváltoztathat valakit!Nem így van!!!! Figyelni kell arra hogy mit vonzunk be!Valóban csak a jót kell keresni és akkor úgy is lesz!

Sabee said...

Nekem is az jutott eszembe, mint Merikának, hoyg a szívemből szóltál :) Főleg az utolsó mondatod tetszik nagyon, mert tényleg én is érzem, hogy így van, tényleg csak a jót kell keresni,előbb utóbb megkapjuk. Van (még egy ;)) kedvenc idézetem: "Kudarc nincs, csak késlekedő siker" :)