Karácsonyi ajándékok - folytatás

Másikfajta scrapbook-ajándékom két Cewe fotókönyv volt: egy 50 és egy 26 oldalas. Az 50 oldalast szüleimnek készítettem, a címe: Családunk könyve.
Régi és új fotók egyaránt kerültek bele. A régi fotókat teljesen titokban sikerült megszerezni, mikor elutaztak nyáron és ősszel, kicsempésztük a fotókat a szekrényből, beszkenneltük és visszaloptuk, így senki nem fogott gyanút. Ezeket aztán témánként szétosztottam több mappába( pld anyukám és apukám gyerekkora, régesrégi családi fotók, közös fiatalkori képek, esküvő, gyerekek, unokák, születésnapok régen és most, ünnepek) és amikor épp valamelyikhez ihletem támadt megkomponáltam az oldalakat. Összességében elég eklektikus lett, hiszen voltak benne fekete-fehér képek 100 évvel ezelőttről, 70-es évek, modern színes fotók és a különféle témák más-más stílust és színvilágot kívánnak maguknak, arra viszont ügyeltem, hogy az egymás mellett lévő oldalak harmónikusak legyenek.

Zoli szülei is hasonlót kaptak, ott sajnos ez a lopkodós dolog nem működött, ezért nem sikerült a legjobb fotókat kölcsönkérni, viszont -mivel rövidebb idő alatt készítettem kevésbé változatos technikákat és dizájn-t alkalmazva - a stílusa egységesebb lett. Örültek neki ők is, estére sorra kerültek elő a szebbnél szebb régi fotók, aminek meg én örültem nagyon :-) Bámulatos, hogy ezek az ötvenéves papírok milyen hibátlan állapotban maradtak fenn egy-egy nylonzacskóban, és milyen gyönyörű is az a sárgásbarna árnyalat amit az évek során kaptak. Tudom hogy nem a szép szóból származik a szépia elnevezés, de nagyon találó :-))

Nagyon jól sikerült a meglepetés, azt hiszem ez életem legkülönlegesebb ajándéka, amit adni tudtam és az az öröm amit okoztam vele felejthetetlen.

Egyelőre csak egy képet mutatok belőle, ez a záróoldal, ami felidézi a gyermekkor karácsonyát:

Akkoriban a szentestét már az új házban töltöttük. Délután jöttek apukám szülei és együtt ünnepeltük. Még most is emlékszem a várakozás izgalmára, a fát titokban díszítették, az ajtón csak valami titokzatos fény szűrődött át, mintha valóban az angyal járna odabent a szobában. Mi gyerekek, csak akkor mehettünk be, mikor csilingeltek. Mindig a kiskarácsony-nagykarácsonyt énekeltük, mint ahogy tesszük ma is. Amire még emlékszem az illatok: fenyő, sütemény, rántott hal, hagyma, főtt krumpli..mely talán leírva nem tűnik egy mennyei párosításnak, de bennem akkor is csodás érzéseket kelt, mert ez csak karácsonykor volt érzékelhető így együtt. Ajándékokra inkább nagyobb koromból emlékszem: egy-egy könyvre, egy óriási világítós földgömbre ami még ma is megvan.
Legközelebb arról írok majd, hogyan ünnepelünk manapság.