Friday 10 October 2008

Hurrikán és Labdarózsa



Itt az őszi lomtalanítás ideje, papírgyűjtés az iskolában. Megragadtam az alkalmat és az elmúlt hetekben egy alaposabb nagytakarítást végeztem. Persze több részletben, mindig más területre koncentrálva a lakásban.
Sikeres és elégedett anyukák, akik több gyerek mellett is dolgoznak és hódolnak a hobbijuknak azt az elvet vallják, hogy a házimunkát nem szabad a kicsik alvásidejében végezni, mert azt az időt kell kihasználni arra hogy mi magunk is regenerálódni tudjunk. Különbenis a gyerekek élvezik, ha segíthetnek nekünk, számukra ez egy nagyszerű játék, lehetőség a tanulásra.
Ezzel abszolút egyetértek, magam is gyakorlom.
Egy fontos részletről azonban nem nagyon hallani, most pótlom ennek hiányát, a fenti képen illusztráltam, hogy azért nem annyira egyszerű, mint amilyennek hangzik. (Viszont nagyon mókás! Legalábbis olyasvalakinek aki scrapbookozik. ) Szóval előfordulnak gyakran hurrikánhoz hasonlatos természeti csapások a konyhában és szobában. Legyen ez egy egész tekercs letekert WC-papír, összetört (előtte kakaóval telitöltött) pohár, sütőbe égett műanyag tál. Bár gondolom ez utóbbihoz azért részemről is kellett némi tehetség, azóta sem tudom hogy történhetett: a forró sütőbe dobta bele a tányért, vagy még előtte, csak nem vettem észre.
Erről megint csak egy kedves emlék ugrott be (dühroham helyett): a kedvenc mesém legaranyosabb fejezete. A mese: Bálint Ágnes Labdarózsája. Az említett rész pedig arról szól, hogy a kisfiú, Ádámka ellopja Labdarózsa műanyag hátmosó keféjét és beleteszi Tyúkanyó sütőjébe, mert a kefe az ő szemében autó, a sütő pedig garázs. Aztán Tyúkanyó sütés közben eképp kiált fel: "Jé kígyó! Ni hogy tekeredik, ni hogy kunkorodik!"
Nohát valahogy így volt: tekeredett, kunkorodott. Az ebéd aznap a szomszédban sült meg.
A kakaós és a könyvespolcos történet pedig egészen friss, mai.
Reggel együtt "kávézunk" Én kávét iszom, ő kakaót. Újabban kiharcolta magának, hogy önállóan készíthesse el, általában csak egy kis kiszórt kakaópor bánja. Most egy kis bögre is.
A könyvespolcra pedig igazán ráfért már egy alapos szelektálás.
Végre szép rend van és tisztaság, alaposan elfáradtunk. Már mindenki alszik csak én nem. Mert csak alvásidőben van lehetőségem feltöltődni, hogyan is másképpen, mint e téma megörökítésével :-)

Hozzávalók: Háttérpapírok, varrás, csipesz, flitterek, gombok, hullámkarton szív-Vinnie Pearce; pufifólianyomat dísz - Angelica; firkák-Szrjudit, képkeretek - Tempusfugit

Legyen szép napod!

Ui (arra az esetre, ha valaki egyszer hasonló problémával találja szemben magát): Sikerült eltávolítani a sütőbe égett műanyagot: Amway dörzsi (aminek immáron annyi), erős vegyszer (zsíroldó) segítségével, előtte fel kell melegíteni a tűzhelyet, hogy megolvadjon újra. Azonban Tyúkanyó is megfogadta, hogy ezentúl alaposan megnézi a sütőjét, mielőtt begyújt. Én is.

6 comments:

todido said...

olyan kis szívmelengető hozzászólás volt így "hajnalban"! nagyon-nagyon aranyos! az elkészült oldal pedig szuper, vidám, kedves, színében, szövegében tök jó!!!

krisssz said...

ooooooooooooh, ez annyira helyes:) Az egész történet is, meg a fotók, meg a képek:) Arra már én is rájöttem, ha az ember a "katasztrófákra" is úgy tekint, mint megörökítendő scrap témára, és a gépet kapja elő az idegeskedés helyett, már jóra is fordul minden.
Nagyon szupi lett:)

Kuznyec said...

Hááát, ez nagyon jópofa! Tetszik, hogy a nagytakarítást és a vele járó "baleseteket" is megszkreppeled! :-)
Szuper az elrendezés, jók a kiegészítők, a szöveg... És hát látom, Te is felfedezted a Vinnie-cuccokat! :-)

szrjudit said...

Nagyon aranyos lett, köszönöm, hogy használtad a Firkákat :)

Timcso said...

Nagyon tetszik ez az oldalad, igazán ötletes!:)

Osli said...

Annyira jól megszerkesztett oldal, és mennyire igaz ez, ha az embernek gyereke van. Tetszik, hogy a humoros oldalát látod a dolgoknak. Ezek a "huncutságok" néha rengeteg energiát visznek az embertől, de hogy így megörökítetted, visszakaptál belőle.
Nagyon nagyon tetszik. Vicces, és jók a kommentek, és a fotók is.
Én még itt nem tartok, hogy ilyenkor előkapjam a fényképezőgépet, bár már haladok ezirányban :)